Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Kovács Tivadar: Hagyomány és versmondás

tus segítségéről már eleve lemond, nehogy oda nem illő ágálással az érzés ellen vétsen, mert minél bensőbben és minél egyszerűbben tolmácsolja a költő gondolatait és minél nemesebb a magatartása - sikere annál nagyobb lesz."

1'' Ki vitatná ezek aktualitását? Ugyanakkor Egressy azt irja: "Az előadónak feladata hangjával jellemzőleg szinezni ott is, hol a nyelvanyag arre képtelen s hol a költő e részben tehetetlen. Az előadó hangja ilyenkor saját képzeletéből fogja kölcsönözni a szineket, s e 2/ szinek saját keble érzelmétől nyernek elevenséget." ' Mit jelent ez? A hang erőszakolt zenei elemeivel pótolni hiányzó költői érzelmeket. Vagy Kosztolányi kritikáit olvasva ezt találjuk: "...nemzedékeknek kellett volna versenyre kelni, hogy megszeressék Arany balladáit és egy sajátos előadóstilust teremtsenek hozzájuk, ugy, hogy a legiameretlenebb is átmenjen a vérünkbe, a szózenével és az előadás művészettel együtt."^ Valóban nagyon kevés volt,amit a versmondók tettek Arany balladáinak ismertetéséért,de ha egy "sajátos előadóstilust" alakitottak volna ki, amelyet minden korszakra általános érvényűnek mondanánk - még nagyobb hibát követtek volna el és követnénk el mi is. Mert egy költemény előadása nem lehet minden évtizedben ugyanolyan. Különösen nem lehet, ha a társadalma fejlődésében gyökeres változás következik be, mely szükségképpen megváltoztatja az embereknek az élethez és egymáshoz való viszonyát, szükségképpen a mult emlékeihez való viszonyát. Egy vers előadásában nemcsak a "költő és kora" a lényeges,hanem az "előadó ós kora" is. Annak a kornak élete és elvei, amelyben irták, de az elő^A szavalásról. Schöpflin. Magyar Szinészeti Lexikon.

Bp. 1931. 2/

/A szinészet iskolája. Bp. 1899. 142. p. 3'l. m. 320. p. Az okos város

. 1920. 12f>