Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - H. Teschler Andrea: Színháztudományi drámaelemzés

Végezetül szeretnénk szólni még a darab hatásáról. Nem akarjuk azt állitani, hogy a közönség véleménye a csalhatatla­nul biztos mérce. Ha tehát azt mondom, hogy Mesterházi darabja a Vigszinház elmúlt évadának egyik legnagyobb sikere, akkor nem a hatásról szóltam. A tetszés pillanatnyi, a jó bemondáso­kat, a szivet-lelket kimosó nevetést és sirást rövid idő alatt elfelejti a néző. Az ilyen szindarab valamiféle egészen fel­szinen maradó szórakozást nyújt. Igazi szinházi élményt akkor kapunk, amikor a pillanatnyi hatás mélységénél fogva mélyre hat, talán tudomást sem szer­zünk róla, néha hosszú időn keresztül szunnyad, hogy egyszerre tudatunk valamely elfelejtett mezejéről figyelmeztető jelzést küldjön létezéséről. A művészi hatás az, amely tudatunkban nyomot hagy és éppen ezért formálja azt. Mesterházi darabjának gondolatait pedig a néző nem felejti. Lehet, hogy csak passzi­ve tudja, de ezzel egyúttal a felismeréshez is közelebb jut. Erről beszélnek a munkások körében rendezett ankétok: az ér­zelmek utján elinditott gondolatsorokról. És ez a passziv ér­tékű művészi hatás menthetővé, ha nem is megbocsáthatóvá teszi a sokszor hatásvadászatba csapó nevetést csalogató bemondások és könnyet hívogató szituációk sorát, amelyek egyébként arról tanúskodnak, hogy Mesterházi ismeri a Közönség reakcióit, te­hát müvében a művészet mesterséggel is párosult. H. Teschler Andrea 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom