Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - H. Teschler Andrea: Színháztudományi drámaelemzés

A fent emiitett tényezőket szeretnénk megvizsgálni Mesterházi Tizenegyedik parancsola

t c. müvének elemzésében. Mesterházi Lajos müvét nemcsak azért értékeljük magasra, mert rohamot indított a mai, valóságos problémák "drámai" meghódításáért és ezzel valóságunk egyik legégetőbb kérdésére keresett választ. A Tizenegyedik parancsola

t nem azért értékes alkotás, mert merész vállalkozás, hanem azért, mert a vállalkozást művészien oldotta meg. Arról, hogy uj erkölcs van kialakulóban, mindenki hall, sokan el is gondolkoznak rajta, de azt, hogy a mások életét még mindig kivülről, a régi erkölcsi normák szerint akarjuk megitélni, arról nem veszünk tudomást. Hogy ez az erkölcs mikor éri majd be a mindennapjaink egyéb területén rohamos ütemben folyó modernizálódást és hogy végső soron a régi "tudatformák" hogyan, milyen kerülő utakon hátráltatják általános fejlődésünket, erről Mesterházi előtt magyar szinpadon még nem szóltak. A Tizenegyedik parancsola

tban felvetett problémákkal szinte mindennap találkozunk. Magukat modernnek és felvilágosultnak t- 5 emberek gondolataiban, erkölcsi mércéjében, Ítéleteiben még ma is ott küzd a régi és az uj. Mesterházi konfliktusa, amelyet furcsa hőse az iró hordoz,magában az Íróban van. Látszólagos modernsége mögött fel kell fedezni, hogy tulajdonképpen ez csak máz és ő, aki uj erkölcsre akar tanítani, maga is a régi szerint itél. Dramaturgiailag az iró óriási lehetőségeket tartott a kezében, anelyek közül ugy érezzük nem váltott be mindent. Darabjában Mesterházi a drámák egész sorát idézi fel /az iró, Marika, Kadács, Kadácsné, Kadács Jóska, Márta, Mészáros/, végtére mindannyiuk sorsa külön szál, amelyet az uj és régi erkölcs küzdelme fog össze. A cselekmény során, nagyon logikusan, az iró tettei sorra sajátmaga ellen fordulnak és egyre ujabb ós ujabb mélységekbe viszik, szinte ellenpontozva azt a megelégedett légi102