Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

tékról. Az a megjegyzése sem egészen helytálló, hogy "a vígjátékban nehéz az utókor számára teremteni,mert a folyton átalakuló társadalom képe." /Hakodczay Pál: Dramaturgia. Bpest-Pozsony, Stampfel Károly, 1902.44-4-5.1./ Joggal kérdezhetjük, hogy vajon a tragédia nem az-e, és mennyiben rontja a jó szinmü sikerét, ha a színpad és a nézőtér társadalma nem azonosak? A tragikumról mondottakban mélységesen igaza van, amikor fájlalja, hogy kora, a XIX. sz. vége, csak szerelmi magot képes tragikai kiindulópontként elfogadni s hogy "hadvezér, politikus, népboldogító,tudós, művész, osztályharcos nem érdekli a közönséget." Ma már világosan látjuk azt, ami a kortárs számára nem nyilvánvaló, hogy a bomló kapitalista társadalom beteges témaszegénysége kórtünet. Az a magyarázat azonban, amit a szerző keresett, aligha helytálló: "rendi és hatalmi nyomás, mely alatt a múlt századok emberei nyögtek, a korlátoltság béklyói, ma már meglehetősen hihetetlenek... Hidegen, nem értve nézzük, miért kerül börtönbe Galilei, Rákóczi, mert ma nem látjuk, hogy ilyesmiért börtönbe vigyenek valakit." /7.1./ A modern tragédia témakörét megvilágítja, kitárva egyúttal gondolkozásmódját is. A századfordulón Rakodczay baloldali ugyan, sőt forradalmár, de még csak a polgári forradalom sikján áll. "A mig nem volt alkotmányunk /ha csak olyan Is, mint a mostani/ a bécsi zsarnokuralom folyton oly elfojtott keserűségben tartotta a magyar embert, a minőről ma nem is álmodunk. Ma nincs más gondunk, nem beszélünk másról, mint hogy hogyan éljünk meg, hogyan rendeljük alá érzelmeinket a körülményeknek. De volna csak most ugy, mint hajdan, mikor Martinovicsékat lefejezték, mikor Kossuthot bezárták, Wesselényi börtönében megvakult, Lovassy ugyanott megőrült: akkor, olyan időben, más is volt a levegőben,mint kenyérgond, az érzelem és az elvek." "Az osztályok közötti egyenlőtlenség nagyobb volt mint ma, s Így nagyobb az erőszak, nagyobb az ez ellen küzdő elnyo- 49 - i