Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kissná Földes Katalin: Az első magyar állandó színtársulat jelmezei

"Egy alma-Szin Frak posztóból. Sárga Aranyozott Gom­bokra, Nadrág Szalma-Szin posztóból." - "Egy pár Német Tzipő." Konrád, Szászlaki Inasa: "Egy Frak, laibli, Nadrág Zöld Matériából, ezüsttel­vegyes Sik-arany tsipke paszomántra." - "Kalap, ezüst Sik paszom." - "Sárga öv." Egyedül a paraszt alakoknál van különbség, mert a Jókai-féle vizfestményen a parasztok bőgatyás ábrázolásban láthatók, a társulat leltárában pedig "Paraszt öltözetek" címszó alatt csak szük posztó nadrág van feltüntetve. Ez jellemző a korabeli Ízlésre: a parasztok gatyás ábrázolá­sát a színpadon nem tartották illendőnek. Meg kell említenünk még azokat az egykorú képzőmű­vészeti munkákat, amelyek az induló magyar színjátszással valamilyen kapcsolatban voltak: Tischler Antal illusztrá­cióit Dugonics regényeihez. B.Mesznil rézmetszeteit Dugo­nics: Jolánka c. könyvéhez és Donát János olajfestményét Moór Annáról. Ha mindezekből az adatokból rekonstruálni akarjuk az első magyar színtársulat jelmezeit, elsősorban azt álla­pithatjuk meg, hogy az a kor nemzeti törekvéseinek szolgá­latában állott. Bár a társaság anyagi helyzete nehéz volt, mégis igyekeztek egységes, színvonalas, jól karbantartott öltözetekkel szolgálni az előadást. Jelmezük tökéletesen kifejezte azt a kort, amelyben készült, és feltehető, hogy a darab jellegének és a szereplő személy jellemének kife­jezésére is törekedtek. Kiesné Földes Katalin - 76 - i

Next

/
Oldalképek
Tartalom