Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Kovács Tivadar: Versmondás - elemzés /ódry és Somlay/

VERSMONDÁS - ELEMZÉS ÓDHY ÉS SOMLAI "A versmondás nem művészet" - állította hosszú Ideig az "akadémikus" szemlélet. "Iskolai ünnepélyek műsorába való" - gúnyolódtak. "Minden olvasni tudó ember megtalálja bennük a szépséget, csak olvasni kell a verseket" - zárták le a vitát. Csakhogy a vers nem hagyta magát iskolai fal és poros könyvlapok közé bezárni. Kitört belőlük és elfoglalta méltó helyét. Azok, akik nem bírták a művészetek közé sorolni, sőt még az interpretáló művészetek sorából is száműzni akai>ták,egyre inkább belátják, hogy más verset olvasn

i és más, ha avatott művész tolmácsolásában hallgatjá

k. Miért? - merül fel a kérdés. A versnek sajátos művészi törvényei vannak, mint mindenfajta művészi alkotásnak. Ódry Árpád ezt Írja egyhelyütt: "A természetellenes és a beszédnek mindenkép ellentmondó műfaji jelenségek közül a vers az, ami öröktől fogva volt s örökké lesz. Vers csak az, ami semmi más formában nem volna kifejezhető. Gondolat, amely együtt születik a formával. Tehát nem választható el tőle. Előadásának ennélfogva a forma a főfeltétele." Majd igy folytatja: "A versnek másik sajátsága a redukáltság, minél kevesebb magyarázat van benne, annál inkább vers. Ez az oka annak, hogy ahány ember van, annyi féleképpen érzi. Határtalan vonzóerejének éppen ez a titka." - 57 - i