Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

tálók"-nak nevezi őket - után újból próbálkozott a színpaddal. Egyelőre hires színpadi nagyságokhoz ment el tanácsot kérni. Beszélt - egy évvel annak halála előtt - az egyre emelkedő csillagu Halmival, "ő végtelen kedves ember, aki finom mosollyal beszél folyton, szinte nevetve. Egyenes, bátor, nyilt. ítéletét szeretetreméltóságával vezeti be mindig s igy azok hamég /!/ oly szigorúak sem sértők és botrányosak." Halmi azonban - éppen, mert egyenes, bátor és nyilt volt - a szinpadi fellépést nem tanácsolta Hakodczaynak. S hogy megcukrozza a keserű orvosságot, egy kis bepillantást engedett neki saját elfojtott ambiciói, ki nem elégitett törekvései világába. "Én megnyugodtam. Mert látom, hogy a ki Halmi vágyait el értés e pontra jutva uj vágyakat érez magában." Halmi tanácsa ugyanugy nem tarthatta azonban vissza Rakodczayt a szini pályától,mint édesanyja aggodalmai vagy a családi kötelék. 1882 nyarán megnősült - anyja beleegyezése nélkül -, de vajmi kevés időt töltött felesége társaságában. A pesti "recitáló"-esteket vidéki vendégszereplések követték, 1885-ben a Lear király műkedvelő-alakításával Keszthelyen, 1887 őszétől pedig már egészen hivatásszerűen. Ekkor vesztette el édesanyját, vagyona ura lett, mehetett, amerre kívánt, amerre teret talált működésének. Mint "művezető,rendező és jellemszinész" kötötte meg szer^ ződéseit /Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol. Hung. 1484./, járta az országot klasszikus szerepeivel és a jövőre vonatkozó nagy tervekkel. Tizenhároméves vándorút jának hü krónikáját levelezésében találjuk meg. "Színészi pályám első feleségemhez irott leveleimben" /Országos Széchényi Könyvtár, I-IV. k., Quart. Hung. 2190./ cIminél egybefüzött levélgyüjteményét 1915-ben vette újra revizió alá s irt elé pár vallomásszerű sort, ami egész belső alkatára rávilágíts ".... Most látom, mennyit szenvedtem s szenvedtettem életem társát. E harcz miatt nem voltam igazi tehetség. A valódi tehetségnek nincs lelkiismerete,mert - 52 -