Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás
házi iránt több megértéssel volt. Elismerte, hogy kitűnő Náthán Lessing drámájában. "... a megható Újházinak kiválóan eleme. Hajdan a megható nálunk főként a hősi jellemben nyilvánult. Kivált Barta volt nagy a hősies ember ellágyulásában. De most modern életet élünk, a nem hős, a küzködö, gyenge ember meghatódása szerepel főként. Újházi e nemben az öreg ember megható érzelmét adja ritka bensőséggel." - Játékában, mondja Rakodczay, a sirva nevetés volt uj a Nemzeti Szinház közönsége számára. Mint embert, élete későbbi éveiben is nehezen viselte el Újházit. "... pályáján ismétlődik az élet folyamának egy ismert jelensége. Egy ember az öntudatosság, a szellem jegyében indul, mégis a véletlen, az élet lesz ur felette, flem Egressy, nem Seydelmann-fajta akaró egyéniség, ki abban hat meg, amivel álmodott, a mit szándékolt. Amint haladt, elmosódott a czéltudatosság, éppen mert ... az élet, a szerencsés csillagok ... szabták meg irányát. Szóval! az anyagi fölülkerekedésével a humor lett szakmája." /Rakodczay Pál hagyatéka, Fol. Hung. 1469. 167.skk. 1./ A Paulay-gárda női tagjaival szemben sem volt nagyon elnéző. Márkus Emiliát nem tartotta nagy tehetségnek, csak vonzó nőnek, Helvey klasszikus alakításait kevéssé méltányolta. Jászai Marin kivül voltaképpen csak egy színésznőt szeretett és értett meg, a sors különös iróniája folytán éppen a legfranciásabb szalonszinésznöt, Szerdahelyi Kálmán özvegyét, Halmi állandó partnerét: Prielle Kornéliát. Itt, róla irt apró kritikáiban és összefoglaló munkájában megható erőfeszítést tesz a Schiller-i ige vastörvénye ellen,- amit gyakran idéz,ha elmélkedik: - "Dem Mimen flicht die Nachwelt keine Kranze." Prielle művészetének leírásával /ifjukorának bizonyára legkedvesebb színpadi emléke volt/ felveszi a küzdelmet a mulandósággal. "Midőn a törvényszék előtt panaszt emel,hogy kedvese, Du Hamel György, állkapcsát lelőtte s igy örök életére el van rutitva, romboló bosszú tüzében forognak szemei és tehetetlen ideges- 42 - i