Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Mályuszné Császár Edit dr.: Rakodczay Pál és a XIX.századi magyar színjátszás

eljátszva mellettük a szive szerinti hős-szerepeket. Közben tanult, olvasott, nemcsak németül, amit tökéletesen beszélt, hanem már franciául is. Elméleti munkákat bujt ós drámaelmélettel,szinjátékelemzéssel foglalkozott. A nyolcvanas években vette kezdetét az a nagyarányú levelezés, amivel az ország egész szini világát behálózta,öreg, nyugdíjas színészek visszaemlékezéseit gyűjtögetve össze régen halott szinpadi nagyságokról. De ez mind, mind nem az volt, amire Eakodczay sóvárgott. Ha tisztelte is Molnár Györgyöt és eljátszotta a Székelyföldön Learje mellett Edgárt, nem érhette be eny— nyivel. Már nős volt, már megígérte anyjának, feleségének, hogy nem lesz színésszé, mégsem tudott ellentállni a kísértésnek. Nyomorult kis vidéki truppoknál vergődve, elkezdte színészi pályafutását, amit csak az enyhített - ha enyhített! - hogy édesanyja halála után, szabadon rendelkezve vagyonával, maga is igazgatónak csapott fel és járta az országot Imádott klasszikusaival: elsősorban Shakespeare-rel ,azután Moliére, Katona és Madách müveivel. Hat éves korától egészen 1900-ig, amikor fel kellett adnia a meddő küzdelmet é3 Lucifer, Lear helyett ismét a tanító szerepét vállalnia, mert elfogyott a tőkéje, bőven nyilt alkalma a színház körüli tapasztalatok szerzésére. Már mint egészen fiatal fiu, elkezdte a mimograflkus tanulmányok Írását. Módszere az évek folyamán változott: csiszolódott. Kezdetben minden egyes előadásról irt beszámolót /külön e célra fenntartott füzetbe/, az operai estekről is és a Német Színház produkcióiról szintén. Nem tett különbséget zenei vagy drámai élmény között. Kedves darabja pl. Thomas Hamletje volt. Nagyon gyakran azonban nem mehetett színházba; nem volt sem színész, sem hivatásos színházi szakember s fizetnie kellett a jegyért, ami abban a korban jelentős összegbe került. Nem volt tehát annyira tapasztalt, mint a hivatásos kritikusok, de nem is fásult el a színházi élménnyel szemben, ami ott általános jelenség. - 35 - i