Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - Cenner Mihály dr.: Az Országos Színháztörté-neti Muzeum megalakulása és fejlődése 1952-60

AZ ORSZÁGOS SZÍNHÁZTÖRTÉNETI MUZEUM MEGALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE 1952-1960 I. Előzmények A magyar szinészeti emlékek összegyűjtésének terve sok évtizedes múltra tekinthet vissza.A mult század nyolcvanas éveiben Rakodczay Pál, majd Váll Béla cikkeztek a szinészemlékek összegyűjtésének szükségességéről. Utánuk Erődi Jenő veti fel ismét az ötletet, 1919-ben.

x De a terv megvalósítatlan maradt. A Várszínház 1924-ben történt bezárása után a főváros illetékes tényezői tervbe vették ugyan az egykori színházépületnek muzeummá való átalakítását, de ezt a tervet sem valósították meg.

3* A polgári szinjátszás korszakaiban a színészetet csupán szórakoztatásnak minősítették és nem vették figyelembe kulturális értékeit, társadalomformáló hatásét, s éppen ezért nem tartották fontosnak vagy érdemesnek a színészettel kapcsolatos emlékek rendszeres gyűjtését sem. A Nemzeti Színházban 1931-ben alapitottak ugyan házi ereklyetárat, amely ajándékokból és hagyatékokból gyarapodott, s amelyet Pataki József szinmüvész gonddal és szeretettel kezelt, de sem rendszeres gyűjtés, még kevésbé tudományos feldolgozás az x Régi törekvések a színháztörténeti muzeum megvalósítására. /Színháztörténeti Értesítő l.sz. Budapest, 1953« 119 lap. A cikk szignálatlan, irója azonos jelen tanulmány szerzőjével./ ^Szinészeti Lexikon. Szerk. Németh Antal. Győző Andor kiadása. Budapest, 1930. II.kötet, 1070-71 lap, Várszínház címszó alatt. - 249 - i