Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

III. Krónika - Krónika másfél év magyar szinhá-zi bemutatóiról

sát, útkeresését hazaárulásig süllyedt férje és hazája között. Molnár Géza alkotása feltétlenül rokonszenves Írói munka, a nézőt megragadja a belőle áradó tiszta és őszinte szocialista emberség, a magánélet s a közélet konfliktusainak sehol nem erőltetett, logikus egysége, azonban a mü jellegzetesen "első dráma"; cselekményszövÓ3én meglátszik, hogy regény ültetődött itt kellő érlelés és dramaturgiai segítség nélkül színpadra, regény, amelynek vannak drámai momentumai, de ezeket nem gondolták át egy uj műfaj szempontjából; sok a felesleges figura, a kényszeredett fordulat, a szavakkal yalóácyeiés tettek helyett, s a dráma fővonala is tisztázatlan. Ezeken a hibákon Simon Zsuzsa értő, stílusos rendezése sem tudott segiteni; de hogy Márta drámája mégis a néző élményévé válik, abban nagy része van Bánky Zsuzsa költőien szép, bensőséges és hiteles alakításának. A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének 40.évforduló ját ünnepelte meg a Néphadsereg Színháza, amikor 1959 március 19-én szinrehozta Illés Béla Szivárván

y c.drámáját. Az iró a történések láncából azokat a problémákat ragadta ki, amelyek 40 év után is időszerűek maradtak, különösen éppen most, 1956 után; a Szivárván

y lényegében a rosszul értelmezett humanizmus, a meggondolatlan jóság tragédiája. A mü első Ízben hozza szinre a Tanácsköztársaság két nagy vezérét, Kun Bélát és Landler Jenőt, akiket az iró drámai szituációkban kapcsol a cselekménybe; a dráma legemlékezetesebb része épp Kun Béla téglagyári nagy beszéde. A Sz

ivárván

y megőrzi a regényíró Illés Béla széles, epikus ábrázolási technikáját, ugyanakkor feszült drámai helyzeteket is teremt, amelyeket elsősorban a két ifjú főhős halványabb ábrázolása nem enged végig érvényesülni. Nem véletlen, hogy a legjobb alakitások, elsősorban Benkő Gyula mesterien ábrázolt Somogyi Endréje, a mellékfigurákban születtek. Kazán István rendezése különösen a - 2 9 -