Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Gál Istvánné: "Féltelek, polgár

vagyunk a tét. Elkényeztetnek bennünkets minden piac nyitva áll előttünk, a gépeink forognak: az egész ország egy műhely. Gondviselés-küldte vereség volt ez, Franz: van vajunk és vannak ágyúink. És katonáink, fiam! És holnap már bombáink is! És akkor majd megrázzuk sörényünket, és akkor majd láthatod, amint gyámjaink bolhamódra ugrálnak." XXX A bevezetőben azt mondottuk, hogy a fasizmus veszélyének erősödése növeli a drámaírók felelősségét.Az ismertetett drámákkal igyekeztünk bebizonyítani, hogy a drámaírók fokozott felelőssége hogyan változtatja színdarabjaik hangját bírálóvá és elitélővé,lázítóvá és figyelmeztetővé, sőt, már védekezésre buzditóvá is. Vagyis azokat a tényezőket vizsgáltuk — boncolgattuk, amelyek ezeket a müveket haladó drámákká, Íróikat haladó drámaírókká avatták. A kérdés, amelyet ezek után még mag kell vizsgálnunk: meddig terjed a nyugati drámairodalom haladó tendenciájának határa, mennyire jutnak el kimondott céljaikhoz? Tekintsük mégegyszer végig, most már abből a szempontból, a vizsgálódásunk tárgyát képező színdarabokat. Az öreg hölgy látogatás

a boncolgatásánál megállapítottuk, hogy Friedrich Dürrenmatt már nemcsak birálja, de meggyülöltetűi igyekszik a szinpadon bemutatott fasizálódó imperialista társadalom törvényeit. A kérdés most már az, hogyan ábrázolja ezt a társadalmat? És itt vannak Dürrenmatt drámájának világnézeti korlátai, amelyek azonosak a mü pesszimista kicsengésének okaival: Güllenben nincs egyetlen proletár sem? A város lakossága csupa kispolgár? Nincs, aki szembe tudna szállni Zachariaseian asszonnyal? Továbbvive a kérdést: Nyugateurópában nincs olyan erő, amely Amerika pénzével szembeszállni? - 2 oo -