Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

II. Széles látóhatár - Gál Istvánné: "Féltelek, polgár

Miller 194ö-ban birálta az imperializmust, amely tönkreteszi a kisembert, mintegy rábízva, hogy utána öngyilkos lesz-e, vagy tovább vegetál. • Dürrenmatt 1955-ben meggyülöltetnl igyekszik a fasizálódó imperializmust,amely már nem bizza az egyénre, önkezével vet-e véget életének, vagy folytatja nyomorúságos létét, - hanem személyében öl. Dürrenmatt az első nyugati drámaíró, aki a fasizálódó monopolkapitalizmust ábrázolja a színpadon, és ő már nemcsak birál ée sajnálatot ébreszt,hanem súlyosabb érzelmeket akar kiváltani a nézőből: meggyülöltetni az általa bemutatott társadalom törvényeit. A fasiszta veszély Európában tovább nő. 1956-ban Max Frisc

h

, a másik svájci drámairó megírja Biedermann és a gyujtógató

k cimü, "tanulság nélküli tandrámá"-ját. Ebben a műben a fasizmus demagógiájának veszélye szól a színpadról. Biedermann hajnövesztőszerkereskedő nagypolgár - a maga gyávaságában és önzésében, azzal, hogy az egész világot hajlandó feláldozni és a gyujtogatók kezére adni, csak saját vagyonát és életformáját megtarthassa, a gyujtogatók - a fasizmus - szálláscsinálójává válik. Max Frisch azonban nem elégszik meg a fasiszta veszély egyszerű ábrázolásával. Túllépve az 1945-ben megirt "A holtak újra énekelnek..." cimü drámájában képviselt álláspontján, ahol még mindenkit felmentett a fasizmus vádja alól, túllépi Dürrenmattot is. A város lakosságát képviselő tűzoltók kara már nem azonos a gülleni polgárokkal, már látja a veszélyt, figyelmeztet és int: "Vizsla szemünk meglátta, mi néked is Oly gyanús: egyre nagyobb nálad a tűzveszély,Ezt mire véljük?!Gyúlékony hordók a födémen..." - mondja a Karvezető Biedermannak. "Mi közük hozzá... végül is... én vagyok a ház tulajdonosa" - válaszolja az. "Szent, szent, ami szent, Szent a magántulajdon, Bármi - 197 - i