Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Sz.Szántó Judit: Sean O'Casey
talajának hiánya, a proletariátus kis létszáma és következésképpen a proletár ideológia fejletlensége, a kispolgári elképzelések, az összeesküvő módszerek túlsúlya az ir hazafi különleges típusát alakították ki: a lázadozó,a boszszuálló, az összeesküvő típusát, akinek jellemében az ir népre amugyis jellemző dus képzelőerő uralkodik, s hajlamos a rövidlátó nacionalizmusra, a romantizálásra, az álmodozásra, az illúziókra /ezeket az illúziókat gúnyolja már zseniális szatírájában, a Nyugati világ: hősé ben a nálunk hasonlóképpen tudomásul nem vett John Millington Synge is./ Bernard Shaw a John Bull másik sziget ében pompás jellemzést ad erről a nemzeti tipusról: "Az ir ember képzelete soha nem hagyja őt nyugodni, soha nem szül benne határozottságot; nem fárasztja ki, de megöli benne azt a képességet, hogy szemébe nézzen a valóságnak, hogy felvegye vele a harcot, hogy alárendelje saját akaratának és legyőzze..." íme, ezért van az, hogy az O'Casey drámák hősei könnyen lángralobbanó emberek, akik készek bármikor meghalni az ir köztársaságért, de nem tudják a helyzetet józanul megítélni; könnyen hitelt adnak minden illúziónak, elsősorban a saját agyukban fogantaknak, és ezeket szögezik szembe a könyörtelen valósággal; innen ered aztán bukásuk. O'Casey ugyanakkor végig megőrzi az objektiv és szubjektív tényezők helyes arányét, s tragikus végű drámáiból pontosan kitűnik, hogy a túlerő, a vaskezü angol zsarnokság és a nemzeti burzsoázia árulása a szabadságharcosok belső gyengeségeivel szövetségben söpri el a felkelési kísérleteket. Ugyanakkor, minden igazi tragédia alaptörvényéhez hiven, ezek a tragédiák mégis optimisták; népi hősei nagyszerű tulajdonságaiban bizva, azokat is kidomborítva O'Casey azért ostorozza őket, mert hiszi, hogy "szivük végre feldobog". Ez a velejéig dialektikus szemlélet az alapja az O'Caseyre annyira jellemző ós sokat hangoztatott kettős - 174 - i
