Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Sz.Szántó Judit: Sean O'Casey
közönségnek alkalmuk volt megismerkedni Brechttel, le is tettek róla és nem kaptak kedvet kultuszának továbbfejlesztéséhez. Zárójelben hadd említsem itt meg a Lettres Francaises egyik juniusi számának nagy kör-interjuját a Berliner Ensemble párizsi vendégjátéka előtt; egy üereg neves, nálunk is ismert és emlegetett francia rendező, baloldaliak és olyanok, akiknek politikai állásfoglalásáról nem igen tudunk: Jean Vilar, Hoger Flanchon, Jacques Mauclair, Jean Dastó, André Stelger, Jacques Rousillon lelkesen számolnak be legutóbbi Brecht-produkcióikról és rögtön meg is jelölik a jövő szezonra szánt Brecht-terveiket. Brechtnek tehát Franciaországban - és tegyük hozzá:az NDKban, de Nyugatnémetországban és Olaszországban is - olyan kontinuitása van, mint nálunk Shakespeare-nek egyfelől és a bécsi operettnek másfelől. Való igaz: ilyenféle kontinuitása O'Caseynek sehol a világon nincs. A 80 éves szívós és makacs ir öregember, aki félig-öhkéntes angliai száműzetésében töretlen munkakedvvel és elég szerény anyagi körülmények között dolgozik, csak a hódoló nyilatkozatokat fogadhatja a világ minden tájáról, a minden drámairónak sokkal kedvesebb előadáskritikák - szóljanak azok diadalról vagy bukásról helyett.E nyilatkozatok hangja pedig még sokkal paradoxabbá teszi ezt a helyzetet. "Az ir O'Casey egyik legkiválóbb drámairója napjainknak" - mondja a szovjet J. Kornyilova. "Shaw-tól és O'Caseytől eltekintve a restauráció óta nem volt emlitésremóltó angol dráma" - igy Frank Granville Barker, a kiváló angol drámatörténész. "A világ legnagyobb és legjellegzetesebb élő drámairója" - Írja John Gassner, a neves amerikai színházi esztéta. "Ahhoz a fajhoz tartozik, amely e pillanatban ha nem is haldoklik, de legalábbis alszik: a színpad óriásainak fajához" - igy köszöntötte az irót nyolcvanadik születésnapján André van Gyseghem, a nálunk is járt haladó angol rendező és szinész. És egy tömör jel- 158 - i