Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961
II. Széles látóhatár - Bárd Oszkárné: Az egyetemi színjátszás sze-repe az Egyesült Államok szinhá-zi életében
szinészi játékot, a rendezést, a díszlettervezést és a világítástechnikát. Egyes egyetemeken a "College of Speech" tanszéken belül retorikát, nyilvános szónoklást, fonetikát, akusztikát, nyelvészetet is tanítanak és foglalkoznak a színpadi beszédtechnikával is. Házi színpadukon, tanáraik vezetésével klasszikus müveket elevenítenek fel, uj, modern darabokat mutatnak be, néha a Broadway szinházai nyomán, néha megelőzve azokat, máskor pedig valamelyik diáktársuk darabját viszik színpadra. Az egyetemek vezetői tisztában voltak vele, hogy pusztán olvasás utján nehéz lenne a modern fiatalsággal megszerettetni a klasszikusokat; ha azonban eljátsszák, életrekeltik a színpadon, akkor mind a szereplők,mind a nézők belemélyednek a mü szépségeibe, átélik azt, ós ha sikerül az előadás, ugy a remekmű ismét részese lett a halhatatlanságnak, amely szerzőjének osztályrészéül jutott. Ami pedig az uj szerzők müveit illeti, sok elveszett volna közülük az amerikai szinház számára, ha az egyetemi társulatok nem próbálkoztak volna meg előadásukkal. Természetesen sok esetben bizalmatlan az iró a fiatalokkal szemben, fél a dilettáns előadástól, pedig többnyire nincs igaza, amit Archibald MacLEISH példája is bizonyit. MacLEISH "J.B." cimü darabját a Yale-egyete m színjátszói mutatták be először. Az iró meghallgatta a diákok véleményét, résztvett az előadás előkészületeiben, majd a kritikákat hasznosítva átdolgozta a darabot és a hivatásos szinház nagysikerű bemutatója azután már a tapasztalatok figyelembevételével történt. Az egyes főiskolák színházművészettel kapcsolatos oktatásának profilja a helyi viszonyoktól függően alakul ki. Ahol drámairást is tanitanak, ott többnyire az egyetem drámapályázatának nyertes müveit játsszák, klasszikusok és modern Írók müvei mellett. A klasszikusok között leggyakrabban Wilde, Sheridan, Shakespeare, Congreve, Jonson, Csehov, Gogol, Goldsmith, Marlowe és Shaw szerepel és természetesen az antik görög tragédia és vigjáték. A modern - 139 - i
