Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Állami Déryné Színház, 1951-1975

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 295 álláspont megjelölése, kifejtése távolról sem volt elegendő. Meg kellett találni azokat a módszereket, azokat a szervezeti formákat, amelyek révén a kultúrpolitikai feladat reálisan megoldhatóvá vált. A felszabadulást közvetlenül követő évek erre még nem voltak alkalmasak. Az országnak nemcsak az újjáépítés nagy munkáját kellett végrehajtania, de eközben új nemzetet is ki kellett alakítani, olyant, amely élni tud a nagy történelmi lehetőséggel. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a színházi szervezet alapvető átalakítására csak a politikai-gazdasági fordulat után kerülhetett sor, s ezen belül az ország parasztságának színházi ellátására még egy lélegzetvétellel később. Az új szervezet erre a célra két lépésben alakult ki. 1949ben hat vidéki színház kapta azt a feladatot, hogy székhelyétől számított ötven kilométeres körzetben rendszeres „tájelőadásokat" tartson; két évre rá pedig szervezeti gondoskodás történt arról, hogy az országnak ily módon el nem látható - gyakorlatilag több mint fél országnyi - területét az Állami Faluszínház vegye gondozásába. A magyar színművészek társadalma büszkén gondolhat arra, hogy a nagy történelmi pillanathoz méltó módon, igaz lelkesedéssel vállalta az ismeretlen nehézségeket, de mint kitűnt, ismeretlen szépségeket is ígérő és rejtő munkát. I. 1951 májusában született meg a határozat, hogy meg kell szervezni az Állami Faluszínházat. Az előkészítés munkájával Mátrai József igazgatót bízták meg; a művészi vezetésben legközvetlenebb munkatársa Ascher Oszkár mint fődramaturg segített a műsor kialakításában. A társulat szervezése igen gyorsan ment: már augusztus elsején társulati ülést tartottak, kiosztották az első feladatokat és megkezdődött a felkészülés. Tíz kis együttes kezdte el a munkát. A létszám ekkor még igen alacsony volt, mert azzal a feltételezéssel szervezkedtek, hogy a szükséges technikai munkákat, a díszlet építésétől kezdve a jelmezek kezeléséig, a fodrászmunkától a világosítókéig maguk az előadások szereplői végzik el. S ez az első időben valóban így is történt. A próbák a Madách téri színház épületében folytak szinte reggeltől estig, hogy a tíz együttes időre fel tudjon készülni. A műsor arculata ekkor még nem tisztázódott és csak kísérleti jelleggel alakult ki. A fő szempontokat világosan mutatta az a beszéd, amellyel a miniszter, Révai József az együttest útnak indította s amelyet Thália Ikarusán című, a Déryné Színházról szóló, anyagban és