Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
BALOGH GÉZA: Egy színháztudós életútja
8 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK sem sorolja a figyelemre érdemes művei közé. Én mégis makacsul az egészet látom a pompás és pontos dolgozatban. Benne van Székely György, a színházcsináló és Székely György, a tudós. Akiről sokan úgy gondolják, nem is ugyanaz az ember, hiszen szakmai életútja két élesen elkülönülő szakaszból áll: a pálya első másfél évtizedében gyakorlati színházi ember, rendező, színigazgató, aztán - nyilván a körülmények kényszerítő hatására - hirtelen hátat fordít a masztix- és festékillatú élő színháznak, és színháztörténésznek áll. Azóta nincs kiszolgáltatva a hálátlan utókor egyre növekvő amnéziájának; Horatius kései tanítványaként úgy dönt, hogy rövid életű és felejtésre ítélt színházi előadások helyett inkább aere perennius, ércnél maradandóbb emlékeket hagy utódaira. Irigylésre méltóan indul színházi karrierje: alig egy éve gyakornokoskodik a Nemzeti Színháznál, amikor önálló rendezői feladatot kap; Hubay Miklós Hősök nélkül című drámájának ősbemutatóját rendezi a Kamaraszínházban. A következő évadban - saját fordításában - Hauptmann Iphigénia Delphiben című drámáját állítja színpadra. 1943-ban, huszonöt évesen, elnyeri a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói állását. Az egy nemzedékkel előtte járó Németh Antal, aki maga is egyszerre színháztudós és alkotóművész, ekkor egy ideje már a Nemzeti „fiókszínházának" tekinti a pécsi színházat, s előbb művészeti vezetőként, majd intendánsként segíti a társulat munkáját. Székely kinevezésével a két intézmény kapcsolata még szorosabbá válik. A második világháború gazdaságilag is egyre kilátástalanabb időszakában igényes prózai és zenés programot vállal. A műsor javát a budapesti Nemzeti Színház sikerdarabjai, Tamási Áron (Csalóka szivárvány), Németh László (Villámfénynél), Zilahy Lajos (Zenebohócok), valamint Hauptmann és Pirandello művei teszik ki, de olyan merész vállalkozásokra is sor kerül, mint a német megszállás második hónapjában, 1944 áprilisában bemutatott HáryJános. A Székely György rendezésében, Fábri Zoltán díszleteivel színre vitt daljátékot az évad végéig hat alkalommal, majd 1945 tavaszán még ötször játsszák. A város irányítói 1945 után is támogatnák az igazgatót, de az egyre erősödő infláció hamarosan arra kényszeríti őket, hogy megfelelő tőkével rendelkező vezetőt keressenek a színház élére. Az évad végéig Székely rendezőként Pécsett marad, majd a következő szezonra a Magyar Színház főrendezője lesz. Az 1947-1948-as évadban ismét felkérik a Pécsi Nemzeti Színház igazgatására, de fél év után végleg búcsút mond a városnak. Ezután nehezebb időszak következik az életében. Megbocsáthatatlan bűne, hogy a magyar színházi életből száműzött Németh Antal védőszárnyai alatt indult a pályája. Négy évig különböző
