Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Az átmenet dramaturgiája

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 73 Weis das sie es antrieffelt han Das so Haman widr uns hat than Mir zweiffeit nicht in ander felln Habn sies auch than" Úgy véljük, hogy ez az a fajta „udvari parazitizmus", amely Bornemisza Electrájának Parasitusában testesült meg. * * * Mindezekből az alábbi fontosabb következtetéseket lehet levonni: 1. Akik úgy gondolták, hogy Bornemisza lefordította Szophoklész Elektráját, áthidalhatatlan nehézségekbe ütköztek. Megmagyarázhatatlan volt ugyanis, hogy az I. felvonás négy jelenete, a II. felvonás 2-3. valamint 5-7. jelenete, a III. felvonás 3-4. jelenete valamint a darabot záró Mester-monológ teljesen új írói alkotás, semmi kapcsolata sincs az eredetivel, bár a cselekménybe logikusan illeszkedik, azt nem bontja meg. Azután: a szophoklészi sorokkal mégis egybevethető sorok legfeljebb átköltésnek, parafrázisnak tekinthetők. Végül: lényeges mesterségbeli-művészi eltérés, hogy Bornemisza kísérletet sem tett az eredeti versforma, ritmus visszaadására, mindvégig prózában fogalmazta meg dialógusait. A görögből való közvetlen hiteles-hűséges fordítás gátja nemcsak az volt, hogy Bornemisza még nem tudott úgy görögül, hogy a rendelkezésére álló rendkívül rövid idő alatt filológiailag-formailag pontos munkát végezzen, hanem az is, hogy ő a témát akarta megírni, méghozzá „iatecnak mogia szerint", bevallván: „az iateknak szeb voltáért sokat hozza attam, es mas modon rendeltem". Tehát ismerte a görög eredetit, és Tanner elemzései nyomán a mű szerkezete, gondolatmenete világos volt a számára. Hitte, hogy Szophoklész szellemében cselekszik: „kit mindazon altal neki tulaidonitok, mert az oe akaratiat kouettem". 2. Akik még ezután is fordítói munkát feltételeztek, egy latin nyelvű „eredetit" kezdtek keresni. De, mint láttuk, a filológiailag hűnek ítélhető 1557 előtt készült latin, olasz, francia Elektrák éppen hűségük miatt nem lehettek Bornemisza közvetlen előképei, hiszen ő új szerkezetben, új szereplőkkel kívánta megszólaltatni a témát. Viszont ihletést, mintegy felhatalmazást kaphatott azoktól a szabad átdolgozásoktól, amelyek bizonyos mértékben és formában eltértek az eredetitől. De mivel azok az átdolgozások más körülmények között keletkeztek, Bornemisza ismeretüket feltételezve sem használhatta fel őket. 3. Ezért kellett új irányban tovább kutatni, és a rendhagyó Parasitus-figurát valamint a 16. század első felének sajátos dramaturgiai-teátrális gyakorlatát