Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Az átmenet dramaturgiája

62 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK professzor ugyanis, akinek a hallgatójaként és ihletésére Bornemisza megírta a maga Elektra-tragédiáját, Európát megjárt, híres tudós volt és 1552-1553-ban éppen Padovában működött. Sztárai Mihály, valamivel korábban, 1544 körül, ferences barátként Padovában fejezte be tanulmányait. Maga Bornemisza valamivel később, valószínűleg bécsi évei után keveredett oda. Még egy magyar: Johannes Sambucus tanult 1553-tól Padovában. Igaz, hogy orvostudományt, de azért 1566-ban ő adta ki Plautus műveit. Nyilvánvaló, hogy Padova nagy kisugárzású „teátrális központ" lehetett. És ez így is volt. Tudjuk, hogy az egyetem hallgatói közül a „nemzetek" (nazioni) ünnepeket rendeztek; hogy mascherate-kat rendeztek s hogy a Palazzo del Capitano „sala dei Giganti"-jában komédiákat recitáltak. A század első felében alakult irodalmi cenacolo egyik neves tagja az a Sperone Speroni (1500-1588), aki 1543-1546 között írta meg Canace című tragédiáját, amely körül azután óriási irodalmi vita bontakozott ki az Arisztotelész-interpretáció tárgyában. Padovában élt és alkotott 1520-tól kezdve Angelo Beolco (1501/21543), felvett nevén Ruzante (a fecsegő padovai paraszt típusfigurája), aki emellett egész sor kötött szövegű vígjátékot is írt. Végül, de nem utolsósorban éppen ott, Padovában alakult meg 1545-ben az első hivatásos commedia dell'arte társulat Maffeo dei Re vezetésével. Bizonyosra vehető, hogy mind Sztárai, mind Tanner, mind Bornemisza megismerkedett ezekkel a kezdeményezésekkel s így vagy úgy hasznosította is azokat. A fentiek ismeretében vizsgálhatjuk meg, hogyan? Sztárai Mihály 1550-ben írt egy kis, 87 soros szatirikus jelenetet Comoedia Lepidissima de Sacerdotio címmel. Hitvita-töredék ez a papok házasodásának ez idő tájt felmerülő dilemmájáról. Formailag is, mint azt a szereplő Gyermec [!] mondja: „vetteködés". - Az 1559-ben keletkezett Az igaz papsagnac tiköre szabályosan klasszicistának tűnő ötfelvonásos szerkezetben jelenik meg. Az „actus" és „scena" fogalmakat pontosan alkalmazza. Anyagelosztása azonban rendkívül egyenlőtlen. Az I. felvonás 307 sorból áll; a II. mindössze 23-ból, a III. meg mindössze 15 sort [!] használ fel. A negyedik felvonás két jelenete összesen 66 sor. Az V nagyjából az elsőhöz mérhető: 313 sora van. Belső aránytalanság is észlelhető. így az I. felvonás 307 sorából 212-t vesz igénybe Borbás bíró „prédikációja". - Az első két felvonás meghatározatlan helyszínen játszódik. A III. felvonás előtt helyváltozást sejtet a „klastrom felé" vezető útra való hivatkozás. AII. és V felvonás előtt szintén helyváltozást lehet feltételezni. Azonban, még ha elő is adták valahol ezt a darabot, a változások legfeljebb „virtuálisak" lehettek. Következésképpen: a klasszicizáló szerkezetben középkori jellegű disputa-vetélkedés mint „zár-