Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
KITEKINTÉS - Lego-színház
408 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK ször vitte színre Az ember tragédiáját, a londoni színt epizódonként darabokra szedte és teljesen más sorrendben játszatta el, mint ahogyan azt Madách Imre eredetileg megírta. Vagyis - hogy a „lego-színház" terminológiájával fogalmazzam meg - az egyes epizódokat semleges elemekként kezelte, majd a dekonstrukciós folyamat után új konstrukcióba szervezte. * * * Az sem volna helyes, ha a „vegyes eredetű elemekből" való dramaturgiai építkezést csak hazai eltévelyedésnek, különleges magyar tendenciának tartanánk. 1960 óta a világszínház ún. formabontó, alternatív, avantgárd mozgalmai meglehetős rendszerességgel éltek vele. Az első kezdeményezések valószínűleg John Cage aleatorikus-meghatározatlan műveiből (pl. Music of changes, 1951) indultak ki. Színpadi formában egy év múlva Merce Cunningham Suite by Chance (Véletlen szvit) című táncjátéka folytatta. 1960-ban Richard Schechner a Living Theater keretében az ausztrál Jackson Maclow költeménye alapján, az I Ching egyes szavait, szócsoportjait variálta, rögtönözte bonyolult esetlegességi rendszerben. Európai produkciójukban, az 1965-ös Frankenstein avagy a modern Prometheus című előadásukban az eredeti regény anyagát a Gólem-motívummal, valamint Chaplin Modern idők című némafilmjének felhasználásával egészítették ki, sőt szövegkollázsukban idézeteket lehetett felfedezni Mao, Walt Whitman, Marx, Bertrand Rüssel szövegeiből is. 1 41968-ban a Performance Group a Dionysus in 1969 című produkciójában Euripidész Bacchánsnőkjének mintegy fele szövegét felhasználva a Hüppolitoszból és az Antigonéból épített be részleteket. Ugyanez idő tájt, a korai Halász Péter-produkciók is hasonló technikákkal kísérleteztek. Egy visszatekintő beszámoló szerint: „Az elfogadott szabályok és normák ellenében dolgoztak, nemcsak a saját maguk szövegeivel és pantomim-kifejezéseikkel, de gyakran használtak klasszikus és ősi irodalmi szövegeket, és ezek viszonyításával, rejtett részletek kiemelésével, hallatlan szuggesztivitással nyilatkoztatták ki szándékukat. Kínai mese, William Blake, Csehov vagy szovjet szocreál regényrészlet, Kafka keveredtek az ő szövegeikkel"^ Persze napjainkban is találkozhatunk külföldön „lego-színjáték"-típusú előadásokkal. A thesszaloniki fesztiválon a román Alex Darie rendezésében a francia forradalmat idéző műben egymás mellett szerepeltek Büchner, Peter Weiss és Cezar Petrescu szövegei. 1998 februárjában Bécsben, Elfriede Jelinek Sportdarab című, hat és háromnegyed órás előadásában, Einar Schleef rendező „feldúsította Jelinek eredeti szövegét - került bele egy kis Kleist, részletek az Elektrából, más klasszikusok-
