Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

KITEKINTÉS - Színház-utópiák

400 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK re. Ugyanezt érezte meg Ashley Dukes, amikor a modern színház állapotáról szólva kijelentette, hogy „a százezrek színházának már nincs számunkra mondanivalója, a milliók színháza még nem született meg."

4 Milliók színháza, merész és veszedelmes gondolat! Az egyetemes hatásra való törekvés bukkant fel Dobrée csodálatos kis tanulmányában: Timotheus: or the Future of the Theatre (Timotheus, vagy a színház jövője). - „A fényerő váltakozó volt, mint a szoba mennyezetén, amikor felhők vonulnak el a nap előtt [...]."

5 „A színház levegője ütemesen lüktetett, mégpedig olyképpen, hogy sohasem lett hanggá, de azért mégis meghatározott ritmusban lüktetett, amely esetenként változott [...]."

6 „Most finom illat ütötte meg az ember orrát [...] köröskörül az egész színházban, fölöttem és alattam, sokszor előttem, néha mögöttem hangokat hallottam és közelgő események zaját."

7 A rendező „akarata szerint különböző gázokat ereszthetett a nézőtérre, melyek bánatot, félelmet, örömet, szégyent, dicsőséget, vagy az állatok szeretetét és bármilyen más érzelmet elő tudtak idézni."

8 Ebből a pár idézetből világosan kitűnik, hogy mit jelent az egyetemesség (univerzalitás) a színpadon. Ugyanezt a gondolatot fogadta el és alkalmazta a modern angol irodalom egyik híres regényírója, Aldous Huxley a Brave New World (Szép új világ) című utópiaregényében. Nem írta le pontosan az új világ színházát; de amikor beszámolt egy színházi előadás lefolyásáról, megadta a játszott darab címét s ez a cím tulajdonképpen Dobrée tanulmányának eredményeit foglalja össze: „Három Hét a Helikopterben. Szuper-Éneklő, Szintetikusan-Hangos, Színes, Sztereoszkópikus Érző. Szinkronizált Szagérzék Kísérettel."

9 Lehet az egészet bizarr ötletnek, tréfának tekinteni. Félévszázaddal ezelőtt azonban még Verne álmai is olyan nevetségesek voltak, mint ezek az elképzelések. Ezek a megjegyzések, vélemények és tervek, utópiák mutatják legjobban, hogy az emberi világban örökké élő erő a hisztrionikus ösztön. Része az ember lelkének s hatását, életkedvét semmi sem csökkentheti, sem szét nem rombolhatja. Hogyha ezek az álmok valóra válnak, reméljük, hogy olyan szépek és hatalmasak lesznek, mint amilyenek mostani formájukban. A jövőnek egyetlen feltétele, hogy legyen ember, akiben él „a színház szenvedélyes szeretete"

1

0 s akinek jelmondata ez a pár szó: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja az ő munkájáért." Székely György: Színházelmélet Angliában, 1882-1930. Budapest, 1940. 62-64.