Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis
394 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Tünde és szolgálója Ilma - az ötödik felvonás kezdetén - „kietlen táj"-ra érkezik. Ilma riadalmára úrnője, aki nyilván ismerősebb a mitikus földrajzban, csitítgatja: „Légy nyugodt, 's ne aggj veszélytől, / Hű árnyéka bánatomnak, / Itt az Éj' országa van. [...] Vég utat tesz most szerelmem: / Itt vesz enyhet vagy halált, / Jer, kövess e' vég utamban, / 'S lássad ott az Éjt magát. [...] Ő az, kit keres reményem, / Ő az éj' gyász asszonya. / Nála vannak rejtve mélyen / A' jövendők' titkai;" - Nem szükséges, hogy belemenjünk régebbi vitákba, amelyeket az összehasonlító irodalomtudomány folytatott le az Ej alakjának eredetéről. Egyet azonban hangsúlyoznunk kell: nevén kívül semmi köze nincsen a mozarti Varázsfuvola szereplőjéhez. Megint csak Horváth János meghatározása a legpontosabb: „már tisztára gondolati, sőt erkölcsi jelentőségű fikció: a lét forrásának, az ítélő hatalomnak székhelye", - Vörösmarty „műköltői leleménye". Messze túl van mindenféle eföldi „királynőségen", kozmikustranszcendensjelenség, hiszen „Az idő, az Ej az úr mindenek felett." 1 7 Költői leleményt és magasrendű ízlést bizonyít az is, hogy - verstanilag és ezzel együtt hangulatilag is - ez a szereplő merőben más lejtésű, súlyos, jambikus sorokban szólal meg. Hallgassuk csak: „Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, És a' világot szültem gyermekül. Mindenható sugárral a' világ Fölkelt ölemből; megrázkodtatá A' semmiségnek pusztaságait, 'S ezer fejekkel a' nagy szörnyeteg, A' Mind, előállt. [...]" Monológjának folytatása sem kevésbé fenséges, magába öleli az egész Univerzumot, hatalmas időléptekkel haladva: „Sötét és semmi vannak: én vagyok, [...]" hogy azután hasonló, hömpölygő dallammal búcsúztassa magát a Létet: „De hol lesz a' kő, jel, 's az oszlopok, Ha nem lesz föld, 's a' tenger eltűnik. Fáradtan ösvényikből a' napok Egymásba hullva, összeomlanak; A' Mind enyész, és végső romjain
