Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - A Szentivánéji álom tündérei

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN 377 duettók, kórusok helyét ceruzával jelölték be a súgópéldányba. Címét is megváltoztatták: Oberon, König der Pygmäer, „Eine Romantisch-Komische Oper" lett belőle. A címszerepet azonban ezúttal is szopránénekesnőnek, Madame Schernek adták. A 19. században megint Angliára tevődött át a téma továbbfejlesztése. Először „saját anyagból" dolgoztak. Már 1816-ban színre került a londoni Drury Lane Theatre-ben John Parry „musical drama"-ja, az Oberon's Oath or The Paladin and the Princess fOberon esküje, avagy A Lovag és a hercegnő), de nem aratott túl nagy sikert. Tíz év múlva viszont - 1826. december 4-én - a Covent Garden színházban térben és időben messzire sugárzó mű született. Címe a megelőző műhöz kapcsolódott: Oberon or the Elf King's Oath. Szövegét Wieland költeménye nyomán Planché, zenéjét Carl Maria von Weber szerezte. Romantikus nagyoperának hirdették. A dialógusok viszont prózában hangzottak el. Ebben is Oberon és Titania vitájából indultak ki. (Oberon tenor, Titania „beszélő" szerep.) Ezúttal Puck (altszólam) javasolja királyának, hogy segítsen a Császár által büntetett lovagon. Oberon, a tündérkirály Huon (tenor) álmában megjelenve villantja fel előtte a szép Rezia (szoprán) képét, és átadja neki segítséghívó csodakürtjét. Később viszont éppen Puck kavarja azt a tengeri vihart, amely után a szerelmespár elszakad egymástól és a varázskürt is elvész. Végül minden rendbejön, teljes a megbékülés, a diadal. Úgy tűnik, hogy Oberon és Titania „megnövekedése" a romantika műve. Egy svájci születésű, de Londonban működő festő, Johann Heinrich Füssli 1790 és 1798 között három illusztrációt rajzolt a Szentivánéji álomhoz: Titania ébredését, a Huon és Sherasmint (ez utóbbi a lovag szolgája) és a Titania és Zuboly jelenetet. A képek telve vannak szép és csúf apró tündérekkel, manókkal. Titania nagyobb náluk, mégis jóval kisebb, mint Zuboly. Ez a felfogás tehát valamiféle vizuális átmenetet teremtett, talán a már amúgyis kicsinosított, megenyhített színpadi előadások hatására. * * * Végül is nem lehet nem tudomásul venni, hogy a tündérek - tündérek! Valaha a világban működő, megtapasztalt de láthatatlan természeti erők megnevezését, egy felfogható rend(szer)be helyezését szolgálták. Megszemélyesítve könnyebben lehetett azonosítani őket, segítségüket igénybe venni vagy védekezni ellenük. Manapság azokat a hatásokat, amelyeket réges-régen nekik tulajdonítottak - állatok-emberek betegségei, ételek megromlása-megrontása - a szintén „láthatatlan" baktériumoknak, vírusoknak tulajdonítjuk. Vannak-e ap-