Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - A Szentivánéji álom tündérei

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN 373 Alptraum). A római „incubus", „succubus" megfelelője. Az Edda-énekben az ő birtokuk az Alfheim. Innen származik a későbbi dán Ellekonge, illetve a német Erikönig. - A Nibelungenliedben ő a földalatti kincs törpe őre: Alberich. Tőle rabolja el Siegfried a láthatatlanná tevő „Tarnkappé"-t. - A középfelnémet Orniteposzban ő a címadó apja, a törpék királya. - A Meroving-dinasztia legendáiban is szerepelt Oberon, „a varázsló": Merovech testvére volt. Az angol irodalomba Oberon alakja a franciákon keresztüljutott el. A 13. század elején keletkezett az Huon de Bordeaux című chanson de geste. Hőse egy szerencsétlen párbajban megöli Nagy Károly császár fiát, Charlot-t. Halálbüntetés vár rá, ha csak meg nem oldja az elé tűzött lehetetlen feladatokat: el kell mennie a babiloni emír udvarába, egy maroknyi haját és négy fogát kell megszereznie, megölni legkiválóbb harcosát és meg kell csókolnia az emír lányát, Esclarmonde-ot. Szerencséjére mellé szegődik Auberon, egy „három éves gyermek" méretű törpe tündér, aki egyébként nem csak jó, de rosszindulatú lény is. Az ő segítségével Huon minden feladatot végrehajt. Ezt a költeményt fordította le angolra Sir John Bourchier Berners The Boke of Duke Huon of Bordeaux címen és írta át a segítőtárs nevét „Oberon"-nak. Műve 1534-ben jelent meg nyomtatásban. Az angol költészetben először Edmund Spenser (1552-1599) használta fel nevét és alakját. 1579-ben kezdte el írni a híressé vált The Faerie Queene-1, amelynek első három kötetét 1589-ben jelentette meg. Ebben Oberon tündérhercegként szerepelt, mint Gloriana királynő apja. (Ebben csak az a furcsa, hogy a Gloriana név a kortársak tudatában Erzsébet királynő egyik költői „fedőneve" volt.) A motívumot drámai formában legkorábban Robert Greene hasznosította: 1590-159 l-ben írta The Scottish Historie of lames the Fourth, slaine atFlodden című darabját, amelyben egy „pleasant Comedie" keretében Oboram, King of the Fayeries derűs játékát ígérte. Ez végül is nem lett több, mint egy humoros táncbetét, amelyet a darab vége felé megismételtek. 1591 szeptemberében Elvetham-ben Erzsébet királynő látogatása alkalmával nagyszabású látványsorozatot rendeztek, amelyben a pásztori románc és a mitológia költőisége fonódott egybe. Az ünnepségek negyedik napján szépséges kertbe vezették a királynőt, ahol egy „Fayerie Queene"-nel, név szerint Aureolá-val találkozott. Társnői körültáncolták az uralkodót és „Auberon, the Fairy King" nevében üdvözölték. A teátrális teljességet fokozta, hogy hatszólamú éneküket öttagú vonós-együttes kísérte. Ilyen előzmények után építette be Shakespeare 1595-1596 körül a Szentivánéji álomba. Oberon és tündérvilága alakjait. Már nem csak epizódnyi