Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - A 16. századi színjátéktípusok és a shakespeare-i életmű
364 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK (mumming) esti ünnepi időtöltésen át (disguising) „udvari" szertartásig és irodalmi műfajig fejlődött. Hasonlóképpen változatos formákban jelenik meg Shakespeare-nél is. Az Athéni Timonban (I. 2.) szolga jelenti be, hogy „Néhány hölgy érkezett [...] Hírnök van velük", - ez utóbbin a következő játék Cupido-figuráját értve; ezután „Hölgyek és Amazonok álarcos menete" lép a színre, „kezükben lant: játszanak és táncolnak", majd az „Urak, Timon felé mélyen hajlongva, asztalt bontanak; aztán, hogy tiszteletüket mutassák, mindegyik egy-egy Amazont választ. Az oboák zenéjére minden férfi és nő tesz néhány kimért fordulatot, majd zene és tánc megszűnik." Később, rövid párbeszéd után elbúcsúznak a látogatóktól a háziak, mondván: „Néhány könnyű falat vár kint reátok. Fogyasszátok el, kérlek, hölgyeim." Ez így teljesen betétszerű. A drámai cselekményhez semmi sem fűzi szervesen, legfeljebb Timon házának gazdagságát, előkelőségét hangsúlyozza. Az eredeti színjátéktípusnak azt a fejlődési fázisát képviseli, amikor a látogatóként jelzett csoport tagjai a látogatókkal táncban találkoznak (16. sz. elejei itáliai hatás). - Ugyancsak betétszerű az a kisjáték, amellyel a Téli regében találkozunk (IV 4.). Itt azonban társadalmilag mintegy alacsonyabbra van helyezve az egész. Egy falusi ünnep során a Béres jelenti be, hogy „három béres, három juhászbojtár, három csordahajtó, három kondás" érkezett és tánctudását kívánja bemutatni. Mint mondja: „Szőrös embereknek öltöztek, valami »szatyoroknak« vallják magukat". A Pásztor szívesen fogadja az ajánlatot és kijelenti: „Ha ezek a jó urak úgy kívánják, hívd be őket, de szedd a lábad". A Béres, régi jó népszokás-formulák visszaidézésével már belépésüket konferálja: „Hát itt állanak, gazduram, a kapuban". A magyar kiadásban ezek után az az instrukció következik, hogy „Szatírok tánca". Az angol kiadások azonban, így az Oxford Edition is, részletesebben tájékoztat, mondván: „Twelve Rustics habited like Satyrs. They dance, and then exeunt". Valószínű, hogy az író ezzel a csoporttal kapcsolatban valamilyen félhivatásos együttesre gondolhatott, másként nem szerepelne a bejelentés szövegében, hogy „Az egyik három [... ] már a király előtt is táncolt, s közülük a leghitványabbik is tizenkét és fél lábat ugrik a léniáról". Kétségtelen, hogy a saltatormimus hagyomány némi továbbélése és humanista elemekkel való ötvöződése ködlik át ezeken a szavakon. Más a helyzeti felsült szerelmesek, illetve a VIII. Henrik esetében. Az előbbiben már az ötödik felvonás első képében terveznek valami színielőadást (az angol eredetiben „show"-t, tehát inkább valamiféle látványosságot), amely a felvonás második képében meg is valósul és részben cselekményfejlesztő szerepe is van. A „mint moszkoviták, orosz öltözetben" érkező szerelmes urak ezen a
