Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - A 16. századi színjátéktípusok és a shakespeare-i életmű

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN 363 Az interlude-ot Arany János a Szentivánéji álomban „komédiának" s nem „közjátéknak" fordította, pedig nyilvánvaló, hogy Shakespeare a mesteremberek vállalkozását ironikusabban ábrázolja és egy régimódi műfajjelöléssel nevezi meg (I. 2.; V 1.). 1576 után ugyanis, amikor Londonban a Theatre megnyílt, többé egyetlen nyomtatott dráma megjelölésére sem használták már ezt a meghatározást.

2 Sokkal bonyolultabb problémát jelent a némajáték, a dumbshow, beépítése.

3 Hagyományos jellegű felhasználása elsősorban olyan művekben található, amelyeket a szövegkritika a legkevésbé ítél eredeti Shakespeare-alkotásoknak. így például némajátékot láthatott a néző a VI. Henrik első részének III. felvonásában és a második rész I. felvonásában, továbbá a Pericles II., III. és IV felvonásában, valamint a VIII. Henrik II. 4., IV 1., IV 2., V 3. és V 5. színeiben. Talán korabeli színpadi divatnak hódolva került bele A vihar III. és V felvonásába Ariel terített-asztal produkciójaként, illetve a Prospero által elbűvölt ellenfelek néma csoportozataként. Merőben más viszont a némajáték funkciója a Hamlet „egérfogó"-jelenetének kezdetén (III. 2.), ahol nyilvánvalóan archaizáló jelleget képvisel: olyan előadási modort, amely az egész történetet a messze múltba távolítja régi, túlhaladott színjátékformájával. Ugyancsak archaizálva, sőt humoros áttétellel használja fel Shakespeare a némajátékot a Szentivánéji álomban, a mesteremberek fellépésének elején (V 1.). A kutatók kiemelték, hogy ebben a két esetben Shakespeare gyakorlata eltér a régi angol színjátékhagyománytól. Azokban ugyanis a szöveges játékot megelőző némajáték rendszerint allegorikus figurákkal bonyolódott, amelyek bizonyos rejtett értelmet akartak jó előre megvilágítani.

4 A két fent említett shakespeare-i némajáték azonban a későbbi szöveges jelenet résztvevőivel játszatja el a későbbivel azonos eseményeket. Kiemelik azt is, hogy a nagyon is általános és F szövegezésével („a king, a queen, a fellow") ellentétben a Hamlet kiadása még tovább konkretizál és az egyik szereplőt, Lucianust, nevén nevezi.

5 Kétségtelen tehát, hogy míg a vitatott szerzőségű drámákban a némajáték használata konvencionális, addig a Szentivánéji álomban és a Hamletben sajátos funkciót nyer, stílusformáló eszközzé válik, dramaturgiai értelme éppen a megfelelő hangsúlyok kiemelésében van. Nem lehetetlen, hogy a némajátékok ilyen funkciókülönbségének feltárása újabb érvet szolgáltat bizonyos szerzői kérdések tisztázásához. Többé-kevésbé hasonló képet mutat a kor egy másik színjátéktípusának, a masque-nak a shakespeare-i életműben való jelentkezése is.

6 Maga a masque sokszoros forma- és funkció-változáson ment keresztül, amíg népi szokásból