Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 349 siklott előre [.. ,]". 2 8 Ez így mindenképpen rendkívül egyoldalú, erősen torzított értelmezés. A „nacionalizmus" kifejezés tartalma az elmúlt száz esztendő alatt ugyanis változó jelentéseket vett fel, különböző értékeket jelölt. A 19-20. század fordulóján, tehát éppen az általunk vizsgált korszakban Glatz Ferenc kifejezésével élve a „nacionalizmus" sajátos „történeti érvrendszert" foglalt magába. Két irányzata volt: a polgári-liberális szóhasználat, illetve a velük szembenálló, „lecsúszott dzsentri"-é, amely szembeállította a „nemzeti érdeket" és a polgárosulást, a „nemzetit" az „idegennel", a polgárral. 2 9 Külpolitikailag is „kétfrontos" harc eszközévé vált. Egyrészt a soketnikumú Magyarország keretén belül próbálta elhatárolni magát attól, ami „nem magyar" - s ez is milyen vitatott meghatározás volt! - a „faj és fajiság" problémájával összefonódva. Másrészt a nacionalizmus korabeli értelmezésében hangsúlyosan szerepelt a Monarchián belüli politikai harcok egyik fő témájaként a Habsburg-uralom bizonyos, a kiegyezésben rögzített formáitól - beleértve ebbe a „közös hadsereget" is - való megszabadulás igénye. Az adott történelmi pillanatban, 1902 és 1904 között tehát éppen aJános vitéz librettójának készítése idején - éleződött ki a parlamentben az úgynevezett „véderővita", amelyben a „függetlenségiek" a hadsereg létszámemelését csak akkor lettek volna hajlandóak megszavazni, ha törvénybe kerül a magyar „vezényleti nyelv", a tisztikar magyarokkal való feltöltése és a magyar állami jelvények, így például a magyar nemzeti zászló használata. A János vitéz nacionalista vonásainak elemzői általában két motívumra hivatkoznak. Egyrészt a magyar zászló nyílt színpadi szerepeltetésére, másrészt a huszárság apoteózisának kiemelt jelentőségére. A zászló az első és a második felvonásban jelenik meg a színpadon. Az első felvonás harmadik jelenetében a Strázsamester intézkedésére hozzák be. Ö szólaltatja meg harcba indulásuk előtt a zászló apoteózisát. „Mellettem csatázó / Pajtásom adj kezet, / Háromszínű a zászló, / Harcba az vezet, / Lengj, te szent ereklye / S győzelemre vidd, / Fényes győzelemre, / Magyar vitézeid. / Mindenünk e zászló, / Sohsem hagyjuk el, / A legszebb leányzó / Bokrétázza fel [...]"• Iluska díszíti fel pántlikájával a lobogót és fogalmazza meg a szent célt: „Pirosodjék fönt a zászlón / Egész világ lássa, / Hogy a magyar dicsőségnek/ Nincsen elmúlása." Kisebb botrányt okoz Bagó, a trombitás, aki ittasan magához ragadja a zászlót, de a Strázsamester parancsára, (a színpadi instrukció értelmében) „kicsavarják a kezéből" és elvonulnak. A cselekmény nem ad módot arra, hogy Jancsi már itt bármilyen kapcsolatba kerüljön a zászlóval A második felvonás harmadik jelenetében, még a csata előtt, Jancsi visszautasítja a Királykisasszony által felajánlott francia lobogót: „De lobogót a küzdelem-
