Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz
342 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK lendül át a valóságfölötti birodalomba, amikor is hősünk egy felhőbe kapaszkodva menekül a viharból, majd egy griffmadár hátán repül haza Iluskájához (XVII. szakasz). Véres kalandokba bonyolódik Oriásországban, királyukat egy kővel agyoncsapja, őket magukat a szolgálatába állítja és elpusztíttatja velük a boszorkányokat, végül Iluska mostoháját is. (XIX-XXI. szakasz). Egyikük az Óperenciás tengeren viszi át Jancsit Tündérországba, amelynek vadállatstrázsáit kell leölnie ahhoz, hogy bejuthasson (XXV. szakasz). Nyilvánvaló, hogy Bakonyi nem látványos meserevüt tervezett, amire egyébként az akkoriban épülő-készülő Király Színház színpada amúgy is teljesen alkalmatlan lett volna (fele akkora, mint a Népszínházé, süllyesztő- illetve felsőgépezete pedig minimális teljesítőképességű). Őt a mese lírai-zenés lehetőségei érdekelték. 2 4 Végülis két cselekmény-motívum maradt meg a számára: Iluska és Jancsi szerelmének kezdeti és a halált legyőző csoda árán végül is elért boldogsága, illetve a törökverő-franciamentő hadi kaland. Előbbi szolgáltatta az első és harmadik, utóbbi a második felvonás anyagát. A szerelmesek elszakítását a Gonosz mostoha és a Csősz összeesküvése idézi elő. Ez azért is érdekes, mert mintegy „felmenti" Jancsit a gondatlanság bűne alól. A nyáj szétszéledése ugyanis Petőfinél egyértelműen Jancsi saját, tragikus mulasztásának a következménye. Bakonyi viszont kikerülte ezt a kárhoztatható fordulatot. Hőse ily módon még „eszményibb" lett. Az eredeti szövegben olvasható szélsőséges kalandokról a librettó szerint Bagó, a trombitás, Jancsi bujdosásának alkalmi társa számol be egy-egy mondatban. Ez az alak egyébként teljes egészében Bakonyi dramatizáló leleménye és rendkívül hasznosnak bizonyul. Ambivalens érzelmi társ, hiszen ő is szerelmes bár tudja, hogy reménytelenül - Iluskába. Ittassága miatt elzavarják a csapatától, tehát szabadon mozoghat ajáték cselekménye során - hol el-, hol feltűnik. (Batta András érdekes elemzését dolgozta ki ennek a figurának.) Elsősorban zenei szempontból fontos egy másik új szereplő, a Strázsamester, hiszen az első felvonásban ő ad megfelelő súlyt és hangot a huszárok csapatának. A francia királyi udvarban történő eseményeket Bakonyi librettója mintegy „megfordította". Petőfi meséjében az uralkodó már sokszorosan csatát vesztett, „bujdosó király" akinek a lánya a törökök fogságában van. Újra harcba indulna, de Jancsi lebeszéli róla: „Nem, kegyelmes király! csak maradj te hátra, / A te karjaid már gyöngék a csatára, / Tudom, meghagyta az idő bátorságod, / De mi haszna? hogyha erőd vele szállott." A daljáték ezzel ellentétben offenbachi paródiát visz a színpadra. A király a csata során egy dombon pipázik, majd palotájába visszatérve két kupiéban is elpanaszolja szánandó helyzetét. Tüzesvérű lánya viszont szívesen vállalná a harcot, ha nem volna „gyenge leányka, / Akit
