Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Állami Déryné Színház, 1951-1975

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 299 tart a fővárosban és vidéken az ifjúságnak; 1963-ban pedig igényes zenés művek, operák színre vitelét kezdte el sok ötlettel, energiával. Nem váratott soká magára az a lehetőség sem, hogy az ország határain is túllépjen és elsősorban a baráti szocialista államokban élő magyarság számára tartson előadásokat. Az első kísérletet 1956-ban Fényes-Mesterházi Két szerelem című daljátékával tették, amikor Csehszlovákiába vitték el. Az igazi sorozat azonban a Déryné Színház 1961-es szovjetunióbeli, ukrajnai útjával kezdődött el. Ettől kezdve szinte minden évben ellátogattak valahová; a legtöbbször talán Jugoszláviába és Bécsbe, ahol is a Collegium Hungaricumban léptek és lépnek fel rendszeresen. Közben budapesti bemutató-színházának ügye is nyugovóra jutott - igaz, újabb épületcserével. A művészi munka központja a Kulich Gyula téri épület lett, amelyet sok szeretettel és ötlettel modernizált és alakított át a saját céljaira. Műsora ettől kezdve a fővárosban is rendszeresen megjelenik és egy sokoldalú színház gazdag termésével ismerteti meg a budapesti közönséget is. Az országos műsor alakulásának elemzése azonban már egy másik fejezetbe tartozik. II. Nyilvánvaló, hogy a műsor kialakításánál két, ellentmondásos tényező határozta meg a színház munkáját. Az eszmei igény ütközött itt legtöbbször a szervezeti korlátokkal, a működés lehetséges körülményeivel. Az egyensúly nem volt, hiszen nem is lehetett mindig biztonságos. Mint az alábbiakból majd kitűnik, a színház műsorának kialakításánál - ha voltak is megalkuvások - egy pillanatra sem szűnt meg az igényességre törekvés. És ha már a legelső pillanatban, amikor a tíz együttes közül csak három készült fel egész estét betöltő előadással, három olyan műre esett a választás, mint Moliére Tarfuffeje, Urbán Ernő Gál Anna diadala című aktuális és világos eszmei mondanivalójú színműve és Dunajevszkij Szabad szél című daljátéka, akkor ez a válogatás egyben programadást is jelentett. Ha egy negyedik műfaji kategóriával egészítjük ki - a kortárs világirodalommal, beleértve ebbe elsősorban a szovjet és népi demokratikus drámairodalmat -, akkor előttünk áll az a szerkezet, amelyben a Déryné Színház azóta is építi sokoldalú, változatos műsorát. Érdemes ezeket a kategóriákat közelebbről is áttekinteni. Ha a népművelési miniszter útra bocsátó szavaiban még szinte távoli vágyálomnak minősítette, hogy a magyar falu majd egyszer a világirodalom nagy klasszikusainak élvezetéig is eljut, akkor ez a vágy viszonylag hamar és váratlan sikerrel teljesült. A Tartuffe első bemuta-