Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

PÁLYAKEZDÉS - Színházelmélet Angliában, 1882-1930. - Összegezés

28 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK kig mindent szállít a minőség híján mennyiséget fogyasztó, kielégíthetetlen tömegnek. Ha a színház valóban vállalja közvéleményformáló szerepét - márpedig előbb-utóbb vállalnia kell -, mindkét végletről le kell mondania. Számolnia kell a tömeggel és vállalnia kell az irányítás felelőségét is. Ennek a kérdésnek egyetlen lehetséges megoldását látom: menjünk viszsza a múltba, keressük meg azt a pontot, azt a kort, amikor az addig egységes színház szétvált, ahol a két törekvés - az irodalmi haladás és a tömeg kielégítése - az egymással való kapcsolatot elvesztette; s ha ez a pont megvan: írók, irodalomárok, kritikusok, művészek, színészek és rendezők jóakaratú, tudatos együttműködésével neveljük bele a századokban hátramaradt tömeget a mai kor színházába. Lehet, hogy közben sok „elefántcsonttorony-elvet" fel kell adnunk, de az eredmény megéri. Még ennél is többet mondhatok: hiszem, hogy a színház csak így fog élni, csak így maradhat a művészet igazi temploma. Mindennek a megvalósítása már nem utópia, hanem reális és organikus terv. Székely György: Színházelmélet Angliában, 1882-1930. Budapest, Í940. 78-82.