Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - A Tragédia ősbemutatójának problémái - Adatok és emlékek - Az ember tragédiája
272 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK alakított. Ettől persze még Főangyalként jelenhetett volna meg, de mégsem ez történt. A már eddig is elemzett „leválasztás" jegyében egész megjelenése, jelmeze is másképpen alakult. Szerencsére fényképek is segítenek a rekonstrukcióban. Goszleth István Kristóf téri műhelyében lefényképezte a három főszereplőt; Gyenes Lászlót két beállításban is. Fején íves vonalú, a homlokba enyhén ékelődő vörös fejfedő látható, a sapka homloki szélétől hátrakunkorodó két kakastollak A szemből készült felvételről egyértelműen kiderül, hogy Gyenes nem készített külön arcmaszkot, mintegy „privát" arccal játszotta a szerepet. A fekete színű, a felső testet fedő zubbony jellegzetes vonása a trikószerű anyag karjaihoz erősített, a csuklóktól induló denevérszárny közvetlenül a térd alatt végződik a nyolc rojtsorral [lefelé irányuló lángnyelvek?] díszített nadrág. A lábat térdtől lefelé trikóharisnya fedte; a lábfejen lapos talpú, fényes saru/ papucs. Az első képen vállmagasságba emelt „igéző" kartartást látni; a másik felvételen Lucifer ökölbe szorítja felemelt jobb kezét. Összhatásában egyértelműen „ördög" hatást kelt. Ide tartozik még, hogy Paulay rendezésében, mint már említettük, az Előjáték három madáchi „szín" egybefonásából állott (A mennyekben, A paradicsomban, Pálmafás vidék), és ez a három szín - az első előadásszünetig - nyílt változásokban kötődött egybe. így Lucifernek nem volt módja átöltözni. Hiába mondta hát Ádám: „nem tudtam, hogy van ember még kívülünk", illetve hogy „olyannak tűnsz fel, mint mi vagyunk" - a közönségnek óhatatlanul látni kellett, hogy más. A korabeli kritikák utalnak a hangvétel, a színészi magatartás, a gesztusrendszer némi bizonytalanságára is. A Fővárosi Lapok így fogalmazott: „Lucifert Gyenes ábrázolta, szintén teljes törekvéssel. Értelmével el is érte e szerepet, de képzelme nem elég meleg ahhoz, hogy változó alakjaiba mindenütt elég életet bírt volna önteni. Mozgása sem felelt meg kellőleg a plasztikai szépnek, az imponálónak." 1 0 Mihályi József az Egyetértésben a főszereplők közt a leggyengébbnek minősítette, és egyébként is, szerinte „Lucifer a színpadon képtelenség". A Nemzet kritikusa szerint Gyenes „rekedten kezdte" az előadást, „az est folyamán azonban helyreállt hangjának a csengése". A Pesti Naplóban Beöthy Zsolt elismerte az alakítást, azt azonban kifogásolta, hogy „az Úrral szemben a forró páthosz hangját használta hideg gúny helyett". A Budapesti Hírlapban Rákosi Jenő az alakítást lármássága, erős mozgásai miatt nagyon kifogásolta: „A gondolatnak, amely könnyű, az axiómának, a szentenciának, amely röpke: a nyugalom s az egyszerűség adnak nagyobb súlyt, nem a kiabálás