Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Az elmaradt találkozás

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 231 ír: „Akiről a könyv szól, a modern színpadnak sikertelen és dicsőséges Cyrano de Bergeracja, az a művész, aki a legtöbbet adta a mai színpadnak és a legkevesebbet kapta tőle vissza." Ő a kezdeményező, kitaláló, küszködő, „aki mindig súg és hátul marad". Az okot Hevesi abban a reneszánszkori színháztörténeti fordulatban véli fölfedezni, amikor „az antik irodalom beáramlott a népies játékokba s az akkori élet beágyazódott az antik irodalom formáiba [...] s ezt a fejlődést az európai színház [...] soha vissza nem csinálhatja". És megállapítja: „Gordon Craignek egészen sajátos balvégzete az volt, hogy az ő merőben és tisztán színházi és színpadi szándékait mindig olyan művekkel szemben és olyan színpadokon próbálta megvalósítani, amelyek bevallottan benne állottak az irodalmi vizekben." Ennek pedig az lett a következménye, a huszadik századi színházművészet helyzetét tekintve, hogy „minden színház és minden igazgató kezdettől fogva érezte, hogy Gordon Craigben a színpad legigazibb művésze és újítója jelent meg, s két kézzel kaptak fel mindent, amit a munkájából fölszedhettek. De nem tudtak, és ezért nem is akartak szőröstől-bőröstől átalakulni az őprogramja szerint." [Sz. Gy. kiemelése] Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ez a mondat Hevesi akaratlan önvallomása, önkritikája is. A végső, bensőséges találkozás kettejük között valószínűleg ezért nem jöhetett létre, ezért maradt el. Craig fáradhatatlanul kínálta föl magát és eszményeit egy esetleges együttműködés reményében. Hevesi ezeket a kezdeményezéseket finoman elhárította, nem reagált rájuk. Hevesi nyilván megérzett valamit, amit a fent idézett tanulmány záró soraiban fogalmaz meg nyíltan: „Ki a megmondhatója, ha véletlenül mégis akad angol vagy amerikai vállalkozó, aki megépíti és berendezi számára az ő álmainak a színházát; nem jelentek volna-e meg ott is a megalkuvásnak és a kiábrándulásnak fakó szellemei, nem derült volna-e ki, hogy Gordon Craig a legsajátabb színházában sem valósíthatja meg száz százalékosan az ő álmát, mert itt a hagyománynak és élő jelennek pozitív akadályai merednek föl mint a kőfalak, s a színház minden szépsége és szenzációja mellett is mindenkor a konvencióknak és koncesszióknak is hajléka volt, s bizonyos tekintetben mindig megmarad a Hjalmar Ekdalék házának, ahol az ideális követelményeket nem sikerül behajtani." Levelezésük, mint már említettük, ma már kideríthetetlen okokon kívül, talán ezért is szakadt meg. Tisztába jöttek azzal, hogy már nem segíthetnek egymáson. Edward Gordon Craig és Hevesi Sándor levezése. The Correspondance of Edward Gordon Craig and Sándor Hevesi. (1908-1933). Szerkesztette, a leveleketfordította, a jegyzeteket készítette és a zárótanulmányt írta Székely György. Budapest, Í991. 185-193.