Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Az elmaradt találkozás
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 227 Craig 1920-ban szólal meg újra, bánatosan kérdezve, hogy „az örökkévalóság innenső partján" egyáltalán találkozhatnak-e még? Újabb szünet után, 1929-ben Hevesi megint csak Craig-kiállítást tervezget, de a megvalósításig ezúttal sem jutnak el. 1931-ben felvillan egy bécsi találkozás lehetősége, de Craig utazását ezúttal (nyilván máskor is) rossz anyagi helyzete gátolja meg. Úgy véli, riportok írásából biztosíthatná pesti útja fedezetét, Hevesi azonban a helyzet ismeretében lebeszéli erről a megoldásról. Craig szívesen rendezne a Nemzetiben, ezt viszont a magyar törvények nem engedik. Azután Hevesi betegeskedni kezd, kíméletlen politikai támadások érik, és el kell hagynia a Nemzeti Színházat. A saját magánszínházát Craig jegyében akarná megnyitni, aki azonban gyilkos iróniával hárítja el a tervet, és óva inti Hevesit az ilyen művészi kalandtól: „Adjon nekik egy Shaw-darabot erzsébetkori jelmezben és görög díszletben. Ez olyan átok hülye dolog, hogy biztosan tetszenék 200 000 idiótának." 1933-ban Hevesi átveszi a Magyar Színházat. Kettejük levelezése megszakad - legalábbis sehol a világon semmi nyoma. Az oly sokat tervezett találkozás elmaradt. * * * A levelek olvastán, de a két művész életrajzát, működését, egyéb írásait is szem előtt tartva óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon a személyes találkozás valódi alkotói kapcsolathoz vezetett volna-e? Létrejöhetett volna-e olyan eszményi együttműködés e között a két ember között, amit - elsősorban Craig, és ezt hangsúlyoznunk kell - annyit emlegettek? A kutató arra a következtetésre jut, hogy a sors, amely látszólag értelmetlenül akadályozta meg ezt a kézenfekvő, kínálkozó együttműködést, ez a sors végül is kíméletes volt velük szemben, és nem engedte meg, hogy csalódjanak egymásban, vagy éppen szembekerüljenek egymással. Ezt a meglehetősen súlyos következtetést bizonyítani illik, a feltételezést indokolni kell. Szinte plutarkhoszi „párhuzamos életrajzot" lehetne írni kettőjükről. Craig 1872-ben, Hevesi 1873-ban született - abszolút értelemben is kortársak voltak. Mind a ketten a színház művészetének szentelték életüket. Mind a ketten a legmagasabb igényességgel választották, élték hivatásukat. Mind a ketten jelentős szakmai hírnevet szereztek maguknak: Hevesi Londonban hirdethette a magyar irodalom értékeit, Craig pedig Sztanyiszlavszkij Művész Színházában rendezhette meg élete nagy álmát, a Hamletet. Mindketten könyvtárnyi művet írtak arról, amit a világban a legfontosabbnak tartottak: a színház mesterségéről és művészetéről. Hát miért ne tudtak volna közös erővel küzdeni az új, nemes, tiszta színházművészetért?
