Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Paulay Ede életműve
218 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK a Kerepesi temetőbe, ahol a 49. tábla első sorába, a 211. sz. sírba temették el. Síremlékét 1897. szeptember 26-án avatták, sírfelirata a Tragédiaból: „Az eszmék erősbek A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti Erőszak, az örökké élni fog." 9 0 A külföldi tanulmányútjáról 1872. szeptember 10-én benyújtott Jelentésé ben Paulay Ede pontosan megfogalmazta az eszményi igazgató portréját: „az igazgató kelléke: becsületesség, szakképzettség, erély és tapintat [...]." Becsületességét soha senki se vonta kétségbe, szakképzettségét mindenki elismerte, erélyéről a tagok emlékezései tesznek tanúbizonyságot, tapintatával a művészi munka nyugalmát biztosította, báró Podmaniczky Frigyes több felterjesztésében ezekre utal is: „Paulay a legelső s legfőbb kellékkel, a műveltséggel bír mindenekelőtt, a színpad körül vannak bő elméleti és gyakorlati ismeretei - személyzetünk túlnyomó része őt kedveli, szereti és alatta örömmel dolgozik - azon néhány tagja pedig intézetünknek, kik netalán némileg sértve érzik magukat előmenetele által - képessége előtt mindnyájan meghajolnak s azt nyilván elismerik, miszerint nálánál képesebb egyén e hely betöltésére nem létezik jelenleg hazánkban." Majd később: „A Nemzeti Színház drámai szakát működésének rövid ideje alatt azon magaslatra emelte, amelyen eddigelé sohasem állott; felemelte pedig nemcsak művészi, de erkölcsi és anyagi tekintetben is [...]; a tagok és az igazgatóság közti viszony pedig oly szívélyes, hogy az éveken át tapasztalt áskálódások a Nemzeti Színház drámai szakánál teljesen megszűntek, miáltal egyedül vált lehetségessé azon háborítatlan és sokszor a legvisszásabb viszonyok közt is összevágó s folyton haladó és előre törekvő munkásság." 9 1 Működésének eszmeisége a század első felének nagy lendületű gondolatvilágában, a „liberális-nevelő" programban, ebben a tiszta hagyományban gyökerezik. 9 2 A nyelvművelést a színpadi beszéd tisztaságának következetességével folytatta. Az erkölcsnemesítés eszméje nála a hagyománytiszteletben és a művészet iránti igényességben nyilvánult meg. „Tisztítani" igyekezett a Nemzeti Színház profilját, egyetértve a népszínmű leválasztásával, Jelentésének készítése óta kardoskodva az opera és a drámai szak külön működtetéséért, s végül elméletileg is előkészítve egy „víg" színház létesítését. Szinte konok következetességgel hitt abban a színpadművészetben, amellyel a nagy remekműveket a könyvtárak polcairól leemelve százezreknek lehet az igéből testté varázsolni. Hitt a művészet rendjében, és meg tudta teremteni az alkotás fegyelmét, az
