Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Paulay Ede életműve
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 205 ti József és Feleki Miklós jelenlegi drámai rendezők ápril. l-jétől e tisztüktől visszalépnek, s Paulay Ede van kiszemelve általános rendezőnek." 5 2 Szigligeti azonban január 19-én meghalt, ezért Podmaniczky Frigyes bárónak, aki 1875 óta töltötte be az intendánsi posztot, sürgősen intézkednie kellett. Előbbre hozta Paulay megbízását, akit először dramaturgi, majd pár nap múlva főrendezői teendők ellátásával bízott meg. Ugyancsak ő, március 12-i felterjesztésében azt kérte a belügyminisztertől, hogy (értelemszerűen ezek mellé az állások mellé, illetve ezek érintetlenül hagyásával) „drámai igazgatóul" Paulay Edét nevezze ki. 5 3 Ezzel a hirtelen jött hármas megbízással Paulay Ede helyzete, s mint rendezőé is, gyökeresen megváltozott. Olyan jogok is az ő kezébe kerültek, amelyek addig nem álltak rendelkezésére: a drámai szak teljes egyszemélyes és gyakorlati irányítása. Az együttesben ennek a kérésnek a híre azonnal elterjedt, s bár a felső megerősítés még nem érkezett meg, március 18-án „Paulay Edét, a nemzeti színház jeles rendezőjét névnapja alkalmából a tagok testületileg üdvözölték a színpadon. Bercsényi Béla meleg szavakkal tolmácsolta a személyzet jó kívánatait, s egyszersmind üdvözölte az új dramaturgot és rendezőt, ki az intézet ügyei körül elismert szakértelemmel s buzgósággal működik. Paulay meghatva köszönte meg a szíves megemlékezést s az őszinte jókivánatokat. A szép jeleneten báró Podmaniczky Frigyes is jelen volt." 5 4 Egy valami támadhatóvá tette volna Paulay zavartalan működését, mégpedig az, hogy a felesége is a színház tagja volt. (Gvozdanovics Júlia hét évvel volt idősebb férjénél; első férjét korán elvesztette, a vidéki társulatoknál pedig, mielőtt házasságot kötött Paulayval, Jánosiné néven működött. Arra aligha számíthatott, hogy a pesti Nemzeti Színházban az élvonalba törhet, bár a nagy vidéki társulatoknál a vezető tragikai szerepkört töltötte be, még a Szabó-társulat bécsi vendégjátéka idején is. Itthon és a fővárosban azonban „foglalt helyek" voltak. Azután, később egy nekrológvázlatban (valószínűleg Paulay saját fogalmazványa) írja: „Az utóbbi években a középfajú drámák és vígjátékok nemes matrónáiban oly szerepkört alkotott, mely addig mindig másodrendű színésznők által megszemélyesítve - csak általa jutott jelentőségre." 5 5 Paulay azonban vigyázott arra, hogy sohase biztosítson külön előnyöket feleségének (aki egyébként 1872 óta egyre többször volt súlyos beteg), amit viszont Podmaniczky báró kinevezési felterjesztésében külön ki is emelt. 5 6 Nyugodtan foghatott tehát hozzá, hogy egyeduralomra jutván, a maga képére kezdje formálni a színház művészi munkáját. Tóth Imre emlékezése szerint „nem tűrt semmi egyéni szeszélyt [...]. Szigorúságával, amely gyakran kíméletlen volt, de sohasem igazságtalan, pár év alatt elérte, hogy a nagy egyéniségek kezdtek fegyelmezett együttesbe beleolvadni." 5 7
