Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Paulay Ede életműve

188 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK térbeli-földrajzi határok, amelyek között - természetesen nemcsak ő, de korés sorstársai sokan - vidéki színészéletét élte. Megtudhatjuk, hogy valószínűleg már 1854 tavaszától az 1855-1856-os színiévad végéig Láng Boldizsár társulatánál működött; hogy a következő két évet Havi Mihály és Hegedűs Lajos együttesénél töltötte; hogy 1858-1859-ben először szerződött Latabár Endre igazgatása alá, ahol későbbi felesége is tag volt, Jánosiné néven, egy jó fél évre visszatért Havi Mihályhoz, majd ismét egy évadra Latabár Endréhez. Utolsó vidéki szerződése Follinus János társulatához kötötte 1861 áprilisától 1863 augusztusáig. 1863. szeptember elsején lépett színészként a pesti Nemzeti Színház kötelékébe, ahol ebben a minőségben 1874 februárjáig dolgozott. Tudjuk azt is, hogy 1864 és 1867 között nyaranta alkalmi színésztársulásokkal tovább járta a vidéket, nemzeti színházi kollégái csoportjának részeseként, vagy közös vendégjátékaikat szervezve. A kilenc folyamatos vidéki esztendő során szinte az ország minden részén megfordult: Láng Boldizsárékkal Kecskeméten, Cegléden, Esztergomban, Tatán és Győrött; Havi Mihályékkal először Szegeden, Szabadkán, majd Kolozsvárt, Nagyszebenben és Brassóban; Latabár Endre együttesével Miskolcon, Egerben, Kassán, Balatonfüreden és Debrecenben játszott; Follinus kolozsvári társulatával pedig az anyavároson kívül Marosvásárhelyt, Tordán és Nagyváradon. A Pestről induló vendégjátékot pedig Nyíregyházára, Szatmárra, Nagykárolyba, Pozsonyba, Sopronba, Szombathelyre vitték, néhány már régebbről ismert helységen kívül. Ezeket az időbeli és térbeli kereteket mai gondolkodásunk számára szinte felfoghatatlan mennyiségű színészi munka töltötte ki. Az első kilenc év alatt már a jelenleg feltárható adatok szerint is Paulay mintegy 360 [!] szerepet játszott el, tehát évadonként mintegy 40 új szerepet, kicsit-nagyot vegyesen kellett megtanulnia, s tulajdonképpen még szakmai újoncként közönség elé vinnie. A nemzeti színházi szerződés keretében pedig további 130 szerep jutott neki; az évados átlag itt sem sokkal alacsonyabb a vidéki évekénél. Paulayt sem a saját kora, sem az utókor nem tartotta nagy színésznek. Talán a kolozsvári közönség volt a kivétel, amely jelentős vezető szerepekben tapsolt neki, és tartotta bizonyos mértékig Egressy Gábor jogos utódjának (ezt a tényt a Vasárnapi Újság brassói levelezője 1859. szeptember 4-én kritikájában rögzítette is). Ha már most a szerepkatalógus segítségével nyomon kísérjük Paulay színészi pályáját, néhány érdekes vonást emelhetünk ki belőle. Láng Boldizsár társulatánál a nagyon is kezdő ifjú - a 18-20. évét tölti - nem csak a korának megfelelő siheder-fiatal szerelmes szerepeket kapja meg és játssza. Nyilván ő alakítja A bűvös vadász énekesjáték-változatának Maxát vagy Petit a Cigány-