Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció
176 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK eredeti hivatásától, s így elvesztette kapcsolatát a nemzettel. Felsorolja az igazgatás árnyoldalait s végül kéréssel folyamodik a Felséghez: „Hogy addig is, míg egyfelől az illetékes nemzeti képviselet alkotmány és törvény szerint intézkedhetik, méltóztassék a magyar nemzeti színház igazgatása s az igazgatói állomásnak betöltése körül az 1861. országgyűlés által kinevezett színházügyi bizottmányvéleményét a maga rendes útján kihallgatni, hogy így a legfelsőbbleg adományozott évi segélypénz más igazgatás s igazgatói működés alatt, a jelen sérelmek orvoslása után, a magyar nemzeti színügy felvirágoztatása körül gyümölcshozó adománnyá válhassék." Ezután következett ötvenöt aláírás. - Mint már említettük a petíciót Dobsa Lajos és Reviczky Szevér július 23-án délelőtt személyesen adta át Ferenc Józsefnek, akinél az audienciát gr. Forgách kancellár eszközölte ki (A Hölgyfutár „Hírharang"-rovata a lap július 28-i számában azt is közli, hogy a császári szubvenciót nem Radnótfáy, hanem maga a kancellár járta ki, s így az igazgató ez ügyben is idegen tollakkal ékeskedik.) Maga a színház úgy reagált a petíció átadásának hírére, hogy 27-én váratlanul műsorra tűzte Dobsa Lajos Egy bukás sikere című darabját. Itt az ideje, hogy alaposabb elemzés alá vessük az aláírók listáját, mert csak így kaphatunk választ arra a kérdésre, hogy a korabeli magyar társadalom mely rétege állott, „ellenzékiségből", a Nemzeti Színház irányítása megváltoztatásának ügye mellé. Azt talán mondanunk sem kell, hogy az ívet egyetlenegy színész sem írta alá - jól felfogott érdekében. Természetesen Egressy Gábor sem, akiről pedig Rakodczayhoz olyan hírek jutottak el, hogy ő is az aláírók között szerepelt volna, amit Egressy életrajzírója joggal vitatott. De valószínűleg aláírta az igazgató által körözött ívet, amely az együttes elégedettségét volt hivatva dokumentálni. 1 8 A petíció aláírói között két, egymástól világosan megkülönböztethető nemzedék tagjai fedezhetők fel. Az idősebb nemzedékhez tartozók 35-45 évesek és valamilyen módon szinte kivétel nélkül részesei voltak a magyar szabadságharcnak. Az aláíróknak mintegy a felét tették ki. A lista második fele 22-27 éves jogászokból, orvostanhallgatókból és teológusokból került ki. E két csoport tagjainak működését és összefüggéseiket az alábbiakban igyekszünk felvázolni. (Az életrajzi adatok túlnyomó része megtalálható Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című bibliográfiájában.) Az említett nevek mellett zárójelben az aláírás évében betöltött éveik száma szerepel. Tüzértiszt volt a szabadságharcban Almási Balogh Zoltán (40); veressapkás főhadnagy Bexheft Ármin (35); hadszervező kormánybiztos Dobsa Lajos (39); honvéd volt Deák Farkas (31) és Friebeisz Ferenc (34) - utóbbit, mint annyi mást, Arad után átsorozták az osztrák hadseregbe. Király János (38) honvédszáza-
