Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 151 brettli-kultúra..." De elmondta azt a „különvélemény"-ét is, hogy éppen ott, „tartalmas, értékes dolgokat produkálhatnának egy másik fajtájú, szintén nagy missziójú színpadon, melynek azonban a neve - jó magyarul - brettli". Megfogalmazza pontosabban is ezt a lehetőséget, és az „irodalmi varieté"-ben határozza meg feladatát. Ugyanez idő tájt már itt mintha kollégája, Nagy Endre későbbi kabaréművészetének programját is kijelölné, körülhatárolná. Mulatunk című cikkében így ír: „Nincsenek kifigurázni való méltán vagy méltatlanul híres hölgyeink és uraink? A magyar életnek nincs derűje már [...]? Politika, irodalom, művészet elmés kicsúfolásra várnak. [...] Élőképek, mókák ötletei a levegőben röpködnek. Karikatúrára, elmésre, finomra avagy kíméletlenre sehol annyi mód, mint itt. Egy művészi varieté rászorítaná komolyságra a színpadokat, s reparálna a lelkűnkön annyit, mint öt parlamenti ciklus." Sőt, Ady szinte már a szervezeti tervezgetések pontos ismertetéséig is eljutott. A kor egyik európai ötletét átvéve adja hírül, hogy „überbrettli társaság toborzását vette tervbe egy pár nagyváradi fiatal író. [...] Színésznők, színészek, könnyű rímű poéták, írók s muzsikusok csinálnák az estéket. Egyfelvonásos paródiák, énekes dialógok, kuplék, helyi vonatkozású egyéb apróságok volnának az überbrettli műsorán [...]." És azt remélte, hogy az a közönség, amelyre gondoltak, „bizonyára megérti az überbrettli - hogy úgy mondjuk - filozófiáját is..." - Az Überbrettli Váradon nem valósult meg. Papp Viktor azonban úgy tudja, hogy Ady már ebben az időben is írt névtelenül kabaré dalszövegeket egy Baumann nevű kupiéénekesnek. Párizsból Pestre visszatérve, 1905 elején pedig szerette volna megszületni látni azt a publikumot, „melynek a vers, a szép vers, a muzsika mindent pótolna" - tehát egyfajta irodalmi színpad közönségét. Ezek a gondolatok öltöttek testet minden bizonnyal Nagy Endre kabaréjában, amelyet Ady rendkívül nagyra becsült, s amelynek a számára köztudomásúan maga is írt. Az egyik ilyen „kupié" volt a Kató a misén, a másik A Zozó levele, és ebbe a sorba tartozott a Medgyaszay Vilmának írt Lányos anya izenete - de meg több más is, mint a Budapest éjszakája szól, A Lóri csókja, Catullus költő halála és az Álmodik a nyomor, amely Ady Lajos szerint a Meteor Kávéház tervezett, de soha meg nem nyitott kabaréja számára íródott. Nem szűnt meg hangoztatni Nagy Endre művészetének jelentőségét, „fórumnak" tekintette, vallotta, hogy „egy kicsit a lelkiismeretünk e terroros, gyáva időkben", mert olyan hely, „ahol a komiszságokat valóban komiszságoknak merik látni és bélyegezni, egy kis színpadi fórum, mely fölér egy álparlamenttel". A népszínmű már kritikusi pályája kezdetén elavult műfaj volt. Nem kíméli Ady sem: megállapítja, hogy „élvezhetetlen", hogy „kortesfütyköse lehetett