Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete

142 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Lengyel Géza emlékezik, a Royal kávéház szeparéjában „Ady operettslágereket harsogott, nem a legilledelmesebb, maga-költötte szöveggel [...]"• Ez persze csak a könnyelmű, bohém, jókedvű órák terméke. Sokkal jelentősebb esemény Ady életében, hogy itt írja egyetlen befejezett drámáját,/! műhelyben című egyfelvonásos „színkép"-et, amelyet tisztes erkölcsi sikerrel el is játszik a színház. Szövegének néhány helyéből úgy látszik, hogy Ady itt már nem csak a saját helyzetét, szerkesztői túlterheltségét érezte gátló béklyónak további fejlődése útjában, de már bizonyos kiábrándultsággal tekintett a színház életére is. Ha egy évvel korábban, 1901-ben még némi jóindulattal állapította meg, hogy „mi, nagyváradiak túlon-túl is lelkesedünk a teátráliákért", akkor ebben a jelenetben már indulattal mondja: „A cifra ház cifra népe összezsongva várja a nagy pikantériát". És már tudja, hogy ellenfeleit nem a színészek között kell keresnie, ha igazat találna mondani: „Azt prédikálhatod nyugodtan, hogy társadalmunk csupa fekély, de agyonvernek, ha példát keresel." Ebben a nyíltságban már benne van az elszakadás, a távozás igénye és lehetősége is. Ritkulnak a színikritikák a Nagyváradi Naplóban, 1903 októbere után pedig teljesen megszűnnek. Ady Párizsba készül. Az évadnyitáson „fél percet" tölt a színházban; egy hét múlva, amikor Diósy Ödönéknek ír levelet, megjegyzi: „Este ők [egy ismerős család] színházban voltak s egy pár percre a páholyukban voltam, itt búcsúztam, mert éjszaka utaztam". Előzetes terveiben szerepel, hogy Párizsban el akar majd járni „premierekre s jelesebb színházi estékre. Ezekről haza tudósításokat írni." Az átmeneti hetekben Fedák Sári közvetít Rákosi Jenőnél, hogy fogadják Ady cikkeit a Budapesti Hírlapban, Újházi Ede, pedig akivel ekkor sok estét tölt együtt, mecénást próbál neki szerezni - nem sok sikerrel - Szemere Miklós személyében és párizsi színházi szabadjegyeket egy Boros Samu nevű külügyminisztériumi sajtóreferens segítségével. Első kinttartózkodása 1904januárjától majdnem kereken egy esztendő. Ez az ismerkedés éve: járja a város utcáit, tanulja a nyelvet, rengeteget olvas, közte színházi beszámolókat is, és szorgalmasan számol be élményeiről a Budapesti Hírlapon kívül visszatérése utáni lapjának, a Budapesti Naplónak is. Nyomon követi a párizsi színházi életet. Új barátságokat köt, s ezek között talán a Bölöni Györggyel való találkozás a legfontosabb, aki például most ismerteti meg őt Jarry Übü királyával. Az egy év hamar lejár, és Ady színikritikusi működésének második legfontosabb, hazai periódusa következik: a Budapesti Napló számára tudósít a budapesti Nemzeti Színház és a Vígszínház művészi eseményeiről. A kép azonban egyre borúsabb. Pár nappal hazaérkezése után már így ír: „Kedvetlenül vágok