Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - - Látványosság százhetvenhárom előadásban

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 131 szereplők mozgása, néhol alaprajz vagy színpadképvázlat is látható, és pontos leírást kapunk a színpadtechnikai megoldásokról: a szöveg képről képre megadja a „változások" lebonyolításának módját. A Népszínház Budapest színi életében í875-1925 című monográfiájában maga a szerző, Verő György beszéli el a millennium e színházi - nem drámairodalmi - csúcsteljesítményének a történetét. „Okulva a legutóbbi pályázatok kétes eredményén - az Akadémia ily nemű pályázata szintén meddőnek bizonyult", a Népszínház Bizottmánya Ewa Lajos igazgató ajánlatára kérte fel Verőt, hogy alkalmi darabot írjon, mely azonban „nem lehet se népszínmű, sem operett". Ő tehát „az ünnep nagy s komoly jelentőségét tartva szem előtt", a történelemhez nyúlt. Amikor a darab első képe elkészült, a mintát felolvasta a régi Városháza tanácstermében Kammermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester és Rényi Dezső aljegyző (később alpolgármester) jelenlétében. A felolvasás meghatódott sikert hozott, és szabad utat nyitott a költséges produkció megvalósítása előtt. (A beszámoló szerint 1925-ben mintegy hetvenezer svájci frankot tett volna ki az összeg!) A mű szerkezetét maga Verő igen tömören így foglalta össze: „A magyar történelem legjelentősebb korszakait tárja elénk 3 szakaszra tagolt 10 drámai képben, amelyek címei: A honfoglalás (Árpád), A hittérítés (Szent István), A tatárjárás (IV Béla), Mátyás, az igazságos, A mohácsi vész (záradékul Budavára visszafoglalásának képével), A Rákóczi-induló (II. Rákóczi Ferenc), Világos (az 1848-1849. évi szabadságharc, a 67-iki koronázás záróképével), A munka (kivándorolni készülő alföldi parasztszocialisták), Az ünnep (a millenáris kiállítás keretében) és Apotheozis (végül a Himnusszal). Két megírt kép: Királynapok Visegrádon (Nagy Lajos) és »Életünket és vérünket!« (Mária Terézia), költségkímélés miatt elhagyatott. - A drámai kapcsokat az egyes, magukban önálló képek közé a Deér és Borz nemzetségeknek egymással örökkön vetélkedő ivadékai fűzik." Hozzájuk tartoznak a szolgafigurák: Katáng és Kóró. Az előadásban minden „Deér" szerepet Szirmai Imre játszott; a Borzokat Németh József, a Katángokat Tollagi Adolf, a Kórókat Újvári Károly személyesítette meg. A történelmi korszakokkal együtt változott e „gerincszerepek" társadalmi státusa is. István udvarában Deér Péter ispánként él, Borz Ocsöb pogány magyar menekült. A tatárjárás alatt Deér Imre főispán, Borz Andorás főúr. Mátyás király környezetében Deér Máté fővadászmester, Borz Tamás főúr. A mohácsi vész idején Borz Bálint és Deér Pető pécsi egyetemi diákok. A Rákóczi-korszakban Deér Simon kapitány a palotás ezredben, Borz Mihály labanc főstrázsamester. 1848-ban mindketten honvéd őrnagyok, a századvégi