Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
120 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK 4. Márpedig a kézirat félreérthetetlenül rögzíti, hogy a fordítás munkája „1811. Februariusban" kezdődött és „8-ik Martz 1811" fejeződött be. A teológia professzora ekkor már tizenhat éve halott volt! A kérdés tehát most már csak úgy vethető fel, hogy nem élt-e 1811-ben egy másik „S. J.", aki viszont megfelelhetett a fenti feltételeknek? Már csak azért is így kell feltenni a kérdést, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy Bayer József kétségeit fel lehet oldani a fordító nevét illetően. Meg lehetett ugyanis találni egy, az eddigi kutatás által figyelembe nem vett adatot. Az Ernyi Mihály „telyes hatalmú Biztos" vezetése alatt működő debreceni társulat ugyanis (néhány volt kolozsvári taggal) „Az 1812-dik Esztendőről" összeállított „Magyar Játékszíni Zsebkönyv" tanúsága szerint szeptember 24én bemutatta a Leart, fordítóként pedig „Azon Szerző és Fordító Uraknak Neveik, kiknek Darabjai 1812-dik Esztendőbenn eljátzódtattak" között „Tit. Sófalvi Jó'sef Úr: Lear" nevét adja meg! Az alábbiakban egy hipotézist kockáztatunk meg. Professzor Sófalvi édesapját is Józsefnek hívták, talán elsőszülöttként szállott rá apja neve. A professzor 1784-ben házasodott meg. Nem lehetetlen, hogy házasságából neki is született egy József nevű fia, aki 1811-ben huszonhat éves lehetett, és az ott akkor is tag, rokon, Jancsó Pál révén közelről volt ismerős a társulat és a színház állapotával, anélkül, hogy tényleges tag lett volna. 2 3 Bár!?... Az 1812-es színlapon három xjelöli a „Kornvalisi Hertzeg, Regán Férje" szerep alakítóját. Talán az is megtörténhetett, hogy a magát akkor még némiképp elrejtő, csak nevének kezdőbetűit használó, szemérmes fordító kisegítette az általa is hiányos létszámúnak ítélt együttest, és felvállalta — teljes anonimitással - az egyik szerepet? Ugyanaz év szeptemberében viszont Debrecenben a körülményekkel ismerős és a zsebkönyvet szerkesztő Tóth István súgó teljes joggal tulajdoníthatta a fordítás munkáját egy bizonyos Tekintetes Sófalvi József úrnak. Az első előadás Jancsó Pál naptárában tehát 1811. április 4-e szerepelt az első előadás dátumául. Kéziratunk szerint a fordítás március 8-án készült el. így tehát egy szűk hónap állt az együttes rendelkezésére, hogy egyéb munkája mellett felkészüljön a mű ősbemutatójára. Erről azonban nem maradván fenn adat, a második előadás plakátjára, illetve a jelenleg ismertetett példány adataira támaszkodha-
