Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori

118 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK mel fogad el, Cordeliát pedig királynőnek minősíti. Edgar érkezik Kenttel. Lear Cordeliát régi szerelmeséhez, Edgárhoz adja feleségül, ő maga Kenttel együtt visszavonul. A záró sorokat Edgar mondja el az „Igazság és Erény" dia­dalát hirdetve. Schröder változatában is megvédi Lear Kordéliát, de ájult leányát halottnak véli, és ő maga is meghal. Kordélia magához tér, de számára már csak a gyász marad. A darabot három felkiáltás zárja: „ALBANY: Drága nővér!" ­KENT: Boldogtalan leány! EDGAR: Királynő!" A kolozsvári változat merőben másképpen zárja a szomorújátékot. Lear itt is megvédi Kordéliát, s a többi támadót Edgar, Albany és Kent űzi el. Lear nem ismeri fel őket, bár Albany néhány mondatban összefoglalja a történteket. A király eleinte halottnak véli leányát (a „tükörpróba"), majd boldogan fedezi fel, hogy él: „ujjongassatok! ujjra eszemre jöttem". De hiába javasolja Albany, hogy vegye vissza a hatalmat, Kordélia pedig térjen vissza Skóciába; Lear más­képpen intézkedik, lányával kíván maradni: „Nem, nem! Én már pályafutá­somnak végére érkeztem, 's gyenge a' fejem a' Korona gondjai hordozására. Vedd el azt magadnak Albániái Hertzeg, légy bölts és szerentsés, s hadj engem nyugodni. - Magatokis jól látjátok millyen nagy szükségem van a' tsendességre. Meg akarok nyugodni életemnek terhes munkájától az én kedves Kordéliámnál hogy az ö gyermeki kebeléből kívánjanak viszsza az Istenek magokhoz." Ennek a változatnak az eredetijét, eddig legalábbis, nem ismerjük. Hacsak a „fordí­tó" ekkorra már nem lépett elő „átdolgozóvá". Ezt az „alakító" funkciót le­het felfedezni azokban a német változatban nem található „instrukciókban", amelyekkel „S. J." egészítette ki a szöveget: „Az Inasok elmennek a Ritteren kívül" (1/10), „Estve." (II/l), „Osvaldot érti" (II/8), „Glostert béhozzák" (III/8), „magába" (IV/2), „által adja a levelet" (IV/6), vagy például Gloster „öngyilkos­sági" jelenetében: „Edgar: (:Hirtelen által öleli...") (IV/8), vagy: Lear „le akar térdelni" (IV/12), a „bewaffnet" helyett „pánczélosan, levonó sisakkal" (V/3), Gonerill „kétségbe esve" megy el ((V/3). Mindezek szinte rendezői utasítások jellegével bírnak. Természetesen ugyanebbe az „átalakítói" kategóriába tartoznak azok a változtatások, amelyek­ről maga a fordító tett említést a kézirat záróoldalán „NB" jelzés alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom