Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)
102 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK ló nevévé nőtte ki magát. így lett például a bécsi mutatványos-terület neve „Wurstlprater", pesti megfelelője pedig a vurstli. - Laroche hagyományának utódaként, de már Bernardon állandó figuráját víve színpadra, kezdett játszani Johann Joseph Felixvon Kurz (1715-1784). 1766-ban Frankfurtban adott egy Faust-játékot az Angliából már ismert „gépesített"-látványos modorban. A „Maschinenkomödie" azonban - számunkra már nem ismeretlen okból - botrányt okozott. A helyi papság megint csak azon háborodott fel, hogy Faustot „wittenbergi" professzorként ábrázolta. Kurznak ez ügyben részletesen kellett mentegetőznie: „A Faust utolsó két előadásának röpcéduláin részünkről tévedés volt a szereplő neve elé a Professzor Theologiae megjelölést alkalmazni, hiszen ez az egész egy ókori színpadi mese [!], ezért tisztelt parancsuknak megfelelően visszavonjuk, és teljes szívünkből kijelentjük, hogy sohasem volt szándékunkban a fenti méltóságot megsérteni, sem pedig ezt a történetet valóságként eladni." Az élőszínházi Faust-játékok ideje amúgy is lejárt. A történeti adatok szerint utoljára 1772-ben Hamburgban, majd 1783-ban Bécsben adták elő ebben a formában. Más már aligha juthatott a „népszínjátékosok" eszébe, mint hogy Faust doktor tanítványával játszassák el még egyszer utoljára a történetet. Ez volt Das Lasterhafte Leben und ungliickseelige, ja Schröckensvolle Ende Johannis Christopher Wagners, Gewesenen Famuli und Nachfolgers in der Zauberkunst des Faust, melynek során a famulusnak kellett produkálni a bűnös életet, a boldogtalan sőt rettentő véget, ha már Faust bűvös művészete utódjául szegődött. 1 4 A szintézis százada Feltételezhetjük, hogy ebben a végleges színjátéktípus-váltásban - élő népszínjátéktól a kizárólag bábos változatokig - az is közrejátszott, hogy 1776ban Bécsben létrejött egy igazi „szabályos" színház, a Burgtheater, illetve, hogy 1806-ban meghalt az „élő" Kasperl, Laroche. Az előbbi bizonyos „műfajtisztítást" képviselt, az utóbbi pedig az elővárosi „népszínházakat" fosztotta meg kedvenc vidám hősüktől. A változás másik jele az volt, hogy az új évszázadban megkezdődött a bábjáték-szövegkönyvek rögzítése, tehát a régi szakrális-céhes titoktartás feladása. Ez utóbbiról azért vannak megbízható adataink, mert a kiváló színháztörténész, Wilhelm Creizenach 1878-ban Halléban filológiailag rendkívül gazdag kötetet adott közre a Faust-játékokról. (Versuch einer Geschichte des Volksschauspiels von
