Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"

KOROSSY ZSUZSA „Rólunk nemigen szól a mese" Pillanatképek a magyar színházi életről 1953-ban „Színházaink ma éppúgy harci területek, mint a bánya, mint a kohóüzem. Itt is fokozni kell a termelést. Itt is fokozni kell a harcot az ellenséges ügynökségek ellen és az ellenség beépített ügynökei ellen. [...] Pártunk, népünk érdeke, az egyre élesedő nemzetközi helyzet több pártosságot, több fegyelmet, több éberséget követel rendezőinktől, színészeinktől, a színházak minden dolgozójától."

1 Non György 1953. februári iránymutatása akár a magyar színházak államosításakor, 1949 nyarán is elhangozhatott volna a színházi élet gyökeres átalakításának kezdetén. Az új, szocialista kultúrpolitika szellemében társadalmi tulajdonba vették a fővárosi színházakat, kialakítottak hat vidéki és két utazó társulatot. 1949-től néhány ember személyes döntése határozta meg a magyar színházi élet főbb irányait: a profilírozást, a központi ellenőrzésű műsorpolitikát, az új, ideológiailag megfelelő drámairodalom megteremtését, a színművészek foglalkoztatását. Sztálin halálával 1953-ban hazánkban is politikai fordulat következett be, melynek hatása nem minden területen volt gyorsan és jelentős mértékben érezhető. E tanulmány arra keresi a választ, hogy a színházirányításban, a színházak életében eredményezett-e változást a korrekció politikája az 1953-as esztendőben. Emellett pillanatképszerűen felvillantja a hazai színházak aktuális problémáit - a teljesség igénye nélkül. Sztálin 1953. március 5-én este halt meg. A hírre a színházakban játékszünetet rendeltek el. A Színház és Mozi március 10-én megjelenő számának címlapja fekete keretben hozta Sztálin portréját, az első oldalon pedig a hivatalos gyászjelentést közölték. Három hónappal a temetés után, június 13-án Rákosit, Gerőt, Nagy Imrét, Dobi Istvánt, Hegedűs Andrást, valamint az Magyar Dolgozók Pártjának további három tagját Moszkvába rendelték. Az SZKP Elnökségének képviselőivel folytatott megbeszélésen a magyar pártfunkcionáriusok új direktívát kaptak, változtatni kellett az addigi politikai módszereken, a vezetés személyi összetételén. Rákosit és - a moszkvai eligazításra meg nem hívott - Farkas Mihályt háttérbe szorították: Rákosinak le kellett mondania a miniszterelnökségről, utódja Nagy Imre lett; a pártfőtitkári címet megszüntették, Rákosi első titkárként azonban tovább vezethette az MDP-t. A vezérke-