Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"
52 KOROSSY ZSUZSA: „RÓLUNK NEMIGEN SZÓL A MESE" A minisztérium megküldte válaszát: „Kiss Ferenc színművészt nem tartjuk kívánatos elemnek. [... ] a magunk részéről őt a mi területünkön nem engedjük működni." 5 8 így lett az Nemzeti Színház egykori igazgatójából vágóhídi munkás. Csak 1956-ban térhetett vissza a színházi életbe. A győri színház egészen más ügyben kérte ekkor a minisztérium engedélyét. A művészi színvonal emelése érdekében a színház vezetősége azt tervezte, hogy a költségvetést nem tizenkét bemutatóra, hanem csak tízre (hét prózaira és három operettre) fordítja. A tervezett előadások számát viszont nem akarták megváltoztatni. A megmaradt két bemutató költségét a többi tíz „feljavítására" szánták. Ezzel akarták növelni a próbákra fordítható időt, hiszen így majd egy hónapos lehetett volna egy-egy darab próbaidőszaka. A minisztériummal személyesen tárgyaltak erről. A szóbeli tárgyalásokon tisztázták, hogy „10 bemutatóval nem tudják az 1953 évet megoldani" - kérésüket tehát elutasították. 5 9 A győri színház 1952. szeptember 1. és 1953. március 31. között az anyavárosban 118 operett- és 103 prózai előadást tartott. Táj előadásainak száma ebben az időszakban: 28 operett és 81 próza. Az anyaszínházban 1953 áprilisában 10 operett- és 21 prózai előadást terveztek, míg a táj előadásokon 3 operettet akartak játszani a 21 prózaival szemben. A májusi tervek ekkor még csak arról szóltak, hogy a prózát kell erősíteni: Győrben 38, a tájkörzetben 20 prózai előadást kötöttek le. 6 0 Győrben 1953 áprilisában a Denevért, a Nem magánügyet, A kőszívű ember fiait és a Tűzkeresztséget tekinthette meg a közönség. 6 1 A tájelőadásokon ugyanekkor Győrszentivánon a Három a kislányt, Bősárkányban, Mihályiban, Rábacsécsényben, Kapuváron és Mosonszentjánoson a Második frontot; Halásziban, Tatabányán, Fertődön, Székesfehérváron és Mórichidán a Nőket illeti a szó című darabot játszották. Almásfüzitőn a Nem magánügy című színjáték került színre. A Nem magánügy egyik rendezője, Gulyás Sándor „mindennapi kenyérgondoktól hajtottan" 1953. szeptember közepén helyzetének megoldását kérte a színházi főosztály vezetőjétől. Gulyás nem kapott munkát. Az volt a bűne, hogy a szovjet-orosz szerzőpáros vígjátékát Győrben „félrerendezte". Rossz kádernek minősítették, pedig korosztályából „senki olyan nagy átalakuláson nem ment át talán", mint ő. Ezt az átalakulást Győrben az igazgató, a főrendező és a tagság is hangsúlyozta. 6 2 Gulyás azért fordult Kende Istvánhoz, mert tudta, hogy a vezetőn „színházi életünk súlya nyugszik". 6 3 Kérése meghallgatást nyert, a Filmgyárban kapott új pozíciót. A győri színház műsora alkalmazkodott az aktuálpolitikához is: a május 6-ára tervezett Rómeó és Júlia-bemutatót a május 17-i választás miatt a követ-
