Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években

28 SZABÓ ISTVÁN: A SZÍNHÁZAK MŰSORA AZ 1950-ES ÉVEKBEN Ibsen: Nóra Kelemen Éva (Krisztina), Timár József (Rank) és Tolnay Klári (Nóra). Madách Kamaraszínház, 1954. december 23. Rendezte: Bozóky István. Fazekas László felvétele drámáit, a legnépszerűbb nyugati író címére pedig joggal pályázott George Bemard Shaw, akinek 1950-től 1956 nyaráig éppen húsz bemutatója volt Magyarországon. Az évad négy Shakespeare premierje közül kettő bizonyult jelentősnek: Debrecenben a Hamlet - Mensáros Lászlóval; a Nemzetiben a III. Richárd - Major Tamással a főszerepben. Az Operaház színpadán 1956. június l-jétől újra láthatta a közönségül csodálatos mandarint. A nézőszám 1955-ben minden korábbi eredményt felülmúlt: öt és félmillióan váltottak jegyet. És bár műfajok szerinti megoszlásról nem állnak rendelkezésre adatok, abból mégis következtethetünk a közönség összetételére, hogy az összes bemutató majdnem negyven százaléka operett volt. Minden kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a nézők többsége operettet, zenés vígjátékot nézett. Az évad végére ez a probléma több fórumon is tudatosult, itt most csak az éves fesztiválhoz kapcsolódó vita alapján idézzük fel. A Magyar Színjátszás Ünnepi Hetére 1956-ban június 7. és 16. között került sor. Ekkor a régi hagyományhoz tértek vissza, a fesztivál műsorát tulajdonképpen a vidéki színházak egy-egy előadásának fővárosi vendégjátéka töltötte ki. A tíz előadás fele, a még mindig létező irányított műsortervezésnek köszönhetően, párhuzamosan futó fővárosi produkcióval volt összehasonlítható. Ám akadt olyan produkció is a felhozatalban, aminek még sokáig nem volt fővárosi párja (az említett Antigoné), és olyan is, amelynek máig sincs (Gosztonyi János Columbus). A tisztességtudó utcalányt szegedi változatban is láthatta a közönség,