Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években

DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 19 program társult, ankét keretében vitatták meg a drámairodalom és a színikritika helyzetét, és külön vitát tartottak a „rendezés és a színészi játék" kérdésköréről. Igazi változásokat az 1954-1955-ös évad hozott. Az államosított magyar színház hatodik évadjában „magához tért". A bemutatók számának növekedése mellett jelentősen csökkent a szovjet szerzőkjelenléte. Befejezte magyarországi pályafutását a Csillagtárna és az Ukrajna mezőin orosz szerzője, Kornejcsuk, aki a Nagy műtét című színművével három színházban már csak összesen hatvan előadást ért el. Ugyanakkor megjelent a színlapokon néhány ma is jól csengő név, mint Arbuzov, Katajev, Ilf és Petrov - igaz csak egy-egy színházban. Ekkor aratta sikereit egy mára elfeledett szerző, Vlagyimir Dihovicsnij: Nászutazás című zenés vígjátékát (Bogoszlovszkij zenéjével) a következő öt évben tíz színház 512 alkalommal adta elő. A régi hiányok pótlása is megkezdődött. A korábbi színházi kínálatban csak néhány egyfelvonásossal és a Nemzeti Színházban a Ványa bácsival jelen lévő Csehovról ebben az évadban mutatták be Horvai István rendezésében a Három nővért. Megérkezett az első Ibsen is: Bozóky István rendezte a Nórát. Mindkét előadást a Madách Színház játszotta. Előzmény nélküli a Bernarda Alba háza a Nemzetiben, ahol 1955. január 7-étől újra műsorra került^ ember tragédiája. A későbbi szóhasználattal élve, a mű a tiltottból a tűrt kategóriába került, hiszen viszonylag kis előadásszámban lehetett csak jelen. Jellemző módon a következő években, 1960-ig csak három vidéki színház tűzhette műsorára. Amilyen bőkezűen bánt a kultúrpolitika Moliére darabjaival, hiszen évadonként hat-hét bemutatót engedélyezett, oly érthetetlen eddigi ódzkodása Shakespeare műveitől. Az állam által finanszírozott első öt évadban összesen tizenhat bemutatóval, átlagban tehát körülbelül hárommal színesítette Shakespeare a kínálatot. Az 1954—1955-ös évad ezen a téren is áttörést hozott, nyolc Shakespeare bemutatót tartottak, közülük hatot vidéken. És bár a 20. századi szerzőket, különösen Brechtet, még nélkülözni kellett, nagy lépést tett a magyar színház egy korszerűbb repertoár irányába. A Csárdáskirálynő diadalútja A legnagyobb áttörést azonban egy operettbemutató hozta. Még az 19531954-es évad végén, az államosítás óta először mutatták be Miskolcon a Csárdáskirálynőt. Az esemény, és különösen az általa elindított folyamat a politikai változásokat tükrözte. Ősztől egymást követték a bemutatók, és bár ebben a