Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Szabó Attila: Intercsehov.com
DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 89 elteltével Valló Péter rendezése a Radnóti Színházban (1996), melyet már mi fiatalabbak is láthattunk, és filmváltozata is készült (Kováts Adél, Kulka János, Szervét Tibor, Schell Judit nagyszerű alakításaival). Majd két évvel később Szász János nyíregyházi színrevitele (főszereplő: Gazsó György, Varjú Olga, Kerekes László, Horváth László Attila, Szabó Márta) vált emlékezetessé a kritikai visszhang alapján. A sor végén pedigjeles András 2003-as kaposvári rendezését említhetjük (Znamenák István, Kovács Zsolt, Bartsch Kata, Varga Zsuzsa, Tóth Ildikó játszották a főbb szerepeket), azzal a megjegyzéssel, hogy a sorjázásból sok fontos előadást kihagytunk, melyek a történelmi Magyarország területén jöttek létre. Már az 1970-es években felismerik, és szívesen hangoztatják a kritikák, hogy a Ványa bácsi és általában Csehov darabjai erősen magukon viselik keletkezésük időszakának történelmi, esztétikai nyomait. A Vígszínház Ványa bácsi előadásának tükrében mást látunk, mint a Nemzeti Színházéban másfél évtizede. Mások vagyunk, más a világ - ezt mutatja Csehov műve. Nem történt művészietlen hamisítás, sem ravasz időszerűsítés. Horvai más szögbe állította a csehovi tükröt, mint Gellért. Ebben ma jobban láthatjuk magunkat. Holnap, holnapután ismét más szögbe állítja majd a tükröt néhány tehetséges művész. A változásnak ez a maradandósága a színház fejlődésének állandó biztosítéka. 3 Valló Péter rendezése például egy következetesen és magas hőfokon megvalósított „kisrealista" játékmódot használ, nagyon egyénített, egymástól erősen elkülönülő és plasztikus jellemekkel. Nagyon valószínű viszont, hogy ez a játékmód alapvetően különbözik az 1950-es vagy akár az 1970-es évek ugyancsak realistának nevezett játékstílusától. Míg Valló előadása igyekszik a rendezés „látható jeleit" minél jobban eltüntetni, addig Szász János nyíregyházi bemutatója a kilencvenes években divatos rendezői színház eszközeit viszi tökélyre. Egy erős látomás és koncepció vezérli az előadás egészét, egy talált (de épített) térbe - vidéki kocsmába - helyezi a játékot, míg az előadás ritmusát az egyre erősebb alkoholgőzbe fulladó karakterek tablója határozza meg. A rendezés látványos eszközei egy öntörvényű világba helyezik és közelítik egymáshoz a karaktereket: a meztelenség, az érintések, a megnyilatkozó érzelmesség, a hideg-meleg színezetű terek kontrasztja, és nem utolsó sorban a Viszockij-dalok jelentősen összemossák a figurákat. Végül Jeles András 2003-as kaposvári bemutatóját a posztmodern rendezői színház eklatáns példájának titulálja a kritika. A keleti színháztípusok eszközeit és bábszerűség elemeit felhasználó nagyon erős és letisztult képi világú előadás széttöredezi, elidegeníti és lelassítja a szöveget, de éppen ezekkel a hatáseszközökkel erősen
