Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Szabó Attila: Intercsehov.com
DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 83 de sokszor műfaját is radikálisan átírták, a világ és az egyén értelmezésének más-más keretét húzták rá a szövegekre, vagy pontosabban: olvasták ki belőlük a különböző korok és égtájak rendezői. Mert radikálisan más ember a New York-i Ványa bácsi, mint a pocakos, alkoholgőzös homo sovieticus, még a tényszerűen azonos életanyag (és dialógusszöveg) ellenére is, vagy éppen abból kifolyólag. Ezért lehetett Csehov Sirálya a magyar színháztörténetben többször is vízválasztó, úgy hogy egyszerre volt a megkövült játéknyelv és az újító törekvések szöveganyaga: 1972-ben fiatal magyar rendezők (Zsámbéki Gábor, Székely Gábor) az atmoszferikus/elégikus játékmódnak fordítottak hátat, Alföldi Róbert 1998-ban a kiüresedett kisrealizmusnak egy képnyelvi átfogalmazással, majd 2003-ban Schilling Árpád a kiüresedett képnyelvnek és kisrealizmusnak egyszerre mondott búcsút egy minuciózus hiperrealista játékmód formába öntésével — mindezek a Sirály/Siráj apropóján. A Jedlik Ányos pályázat kapcsán megvalósult nagyszabású digitalizációs folyamat eredményeként a Színházi adattár lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigieknél gyorsabban és egyszerűbben - egy hosszú időszak összes előadásának listázásával - tekintsük át a magyarországi Csehov-játszás számadatait. A „mindentudás" ilyen fokát csak többhetes forráskutatás tette volna lehetővé, mely különféle formátumú és adattartalmú kiadványok, évkönyvek böngészését követelte volna meg. És míg a papír sárgul és az évkönyvek csak elavulnak, addig a Bemutatótár virtuális „kartonjait" folyamatosan javítani, korszerűsíteni lehet pontatlanság esetén, vagy ha újabb adatok bukkannak fel. Ideális esetben ez a munka nem egy adattárosra hárul, hanem egy egész „internetes" kutatóközösség csapatmunkájaként jöhet létre. A találat eredményeit az alábbi táblázatban összesítem, mely a hat „nagy" dráma bemutatószámait tartalmazza éves bontásban 1945 és 2008 között. Ebből a táblázatból nemcsak az tűnik ki, hogy ebben az időszakban 203 különböző Csehov-bemutató jött létre Magyarországon, de „induktív módszerrel", mely a bölcsésztudományokban igencsak ritka (mert előfeltétele a mindentudás), igazolni tudjuk, hogy a Cseresznyéskert, a Három nővér a Sirály és a Ványa bácsi a magyar Csehov-kánon legnépszerűbb szövegei - ebben a sorrendben. Persze egy szöveg népszerűségének tartalmát vagy főként okát már nehéz megmagyarázni, hipotéziseket gyártani mégis lehet: a Cseresznyéskert, mint tér-metafora vagy a Három nővér, mint az elvágyódás tárgyiasulása a legkülönfélébb korokban és helyzetekben a legkülönfélébb tartalmakkal telítődhet. Nem véletlen, hogy Georges Banu a Cseresznyéskertet egész európai színházunk metaforájaként látja Színházunk a Cseresznyéskert című
